A hindu növekedési ütemtől a BRIC-ig
Van még, aki emlékszik a „hindu növekedési ütem” („Hindu rate of growth”) kifejezésre? Ennek a lényege az volt, hogy a felosztás utáni (India és Pakisztán szétválása, 1947) India gazdasága – az elképesztő méreteket öltő bürokrácia, na meg a nép hozzáállása miatt – arra van kárhoztatva, hogy 3,5 százaléknál nagyobb ütemben ne tudjon nőni. Sőt, később a népességnövekedés felgyorsulásával ez a szám már 1,5 százalékra zsugorodott – eleveníti fel az Independent cikke.
Csakhogy mostanra a hindu növekedési ütem már történelem, az elmúlt 25 évben az ázsiai ország gazdasága átlagban 6 százalékkel nőtt évente.
A kétezres évektől aztán használatba jött a BRIC mozaikszó, ami a gyors ütemben növekedő brazil, orosz, indiai és kínai gazdaságra utalt. Csakhogy ebből a négyesből Brazília és Oroszország már válságba jutott az utóbbi években, és a kínai gazdaság is akadozik, legalábbis a korábbi, bődületes számokat produkáló önmagához képest.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
India azonban nem. Az IMF becslése szerint az indiai gazdaság már 2015-ben gyorsabban nőtt a kínainál (7,9 százalék szemben a 6,9-del), és ez az ütem úgy néz ki, maradni is fog a következő öt évben. Sőt a Valutaalap szerint 2018-ra India már nagyobb gazdaságon fög ülni, mint egykori gyarmattartója, az Egyesült Királyság.
És már van, aki arról beszél, hogy nem is Kína, hanem India lesz a világ vezető gazdasági nagyhatalma még ebben az évszázadban.
Mekkora erre az esély?
Nem kérdés, hogy India több jó, és néha meglepő gazdasági lépést tett az elmúlt évtizedekben. Ahogy az sem, hogy elsősorban Manmohan Szingh reformjai, először pénzügyminiszterként a 90-es években, majd kormányfőként 2004-2014 között, indították be igazán a növekedést.
Ráadásul Kínával ellentétben, ahol a sokáig érvényben lévő egykepolitika miatt elöregedőben van a társadalom, Indiában a demográfiai tényezők komoly hátszelet tudnak biztosítani a növekedésnek a következő fél évszázadban. A 2017 és 2025 között a világon munkaerőpiacra lépők várhatóan egynegyede indiai lesz.
Reformok nélkül hiába a potenciál
A 2014 óta regnáló miniszterelnök, Narendra Modi mérlege viszont egyelőre nem túl erős, hiába várták tőle, hogy üzletpártiként a új szintre helyezi a gazdaságot. Bár a kormány új csődtörvényt vezetett be, ami mindenképp javítja az üzleti környezetet, valamint az új országos forgalmi adó is előrelépést jelentett, sok fontos kérdéshez egyáltalán nem nyúltak Modiék.
Így aztán a földpiac szabályozása továbbra sem megoldott, az érvényben lévő munkajog még mindig fékezi a gazdaságot, az állami bankok pedig továbbra is himalájányi rossz hiteleken ülnek. Plusz az oktatási rendszerre is ráférne egy nagyjavítás. Csakhogy a helyzet az, hogy mivel a komoly energiaimportőrnek számító Indiában az energiaárak globális csökkenése rendesen segíti a növekedést, a minisztereknek sokkal kevésbé van kedvük belefogni súlyosabb politikai reformokba.
A felszínen tehát India nagyon is jól áll, de a felszín alatt komoly reformokra van szüksége, hogy kihasználja azt a hatalmas potenciált, ami az országban van, arról nem is beszélve, mennyi mindent kellene még tenni, hogy egyszer valóban a világ vezető gazdasági nagyhatalma lehessen.
