A jövő technológiája
Tavaly például maga Mark Zuckerberg fejtette ki, hogy a kiterjesztett valóság (VR), mely a digitális képiséget helyezi a fizikai világ fölé, pusztán egy speciális képernyő segítségével hamarosan bárminek a helyettesítésére képes lesz. A Microsoft is hasonló húrokat pendített meg a hordható ezsközök kapcsán, amik a „végső komputer” szerepét is betölthetik egy napon.
Nem csoda, hogy ennyire vonzó maga az ígéret: ha egy szemüveg segítségével üzeneteink, vagy a megtekintett videók könnyedén magunk elé vetíthetőek lennének, akkor miért is cipelnénk magunkkal egy külön telefont ugyanerre a célra?
A Microsoft gyártotta HoloLens, vagy az Intel prototípusa, a Vaunt még meglehetősen gyér metszetét adja ennek a fejlődő technológiának, de az tagadhatatlan, hogy a tökéletes megvalósításhoz egyre közelebb kerülnek a fejlesztők.
Olyan figurák, mint Zuckerberg már egy ezen termékek nyomán átformálódó piacot vizionálnak maguk előtt. Az viszont kérdéses, hogy maga az emberiség készen áll egy ilyen mérvű változásra.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Kiút vagy kockázat?
Közhely, hogy a leginkább okostelefonokkal összefonódó függőség egyre komolyabb problémát kezd jelenteni főként a fiatalok körében. Ez a Szilícium-völgyben is nagy vitákat kavar. Marc Bennioff, a Salesforce vezérigazgatója szerint a techvilág némiképp párba állítható a dohányiparral e téren. Elég, ha csak az addikcióra gondolunk. Ez a messiásváró hangulat tehát kiválóan megágyazott az okosszemüvegek eljövetelének, ami azonban – ahogy azt Matt Weinberger újságíró is leszögezi – korántsem kockázatmentes. Másrészt pedig a nagy piaci boomra, legalábbis Zuckerberg szerint még jó tíz évig várni kell.
Ez az álhírek, Logan Paul, a szociális médiától való függés és kiszolgáltatottság korában talán nem is akkora baj. Elég kevesen gondolnak az emberiségre úgy, hogy bírná az egyre gyorsuló iramot, amit a technológiai innováció a társadalom nagy egésze számára diktál.
Némiképp ironikus az is, hogy az oly sokat ostorozott, egyre jobban elidegenedő és virtualizált kapcsolatok, érzelmek közt vergődő, megbízhatatlan hírforrások által bizonytalanságba taszított generációk számára a kiutat egy még újabb és szokatlanabb technológiában látják a szakmabeli guruk. A technofóbiát, az egyre gyorsabb és több kockázatot rejtő fejlődéstől való félelmet jól jelzi a Black Mirror című sorozat sikere is, ami már négy évadon keresztül boncolgatta a közeljövő esetleges veszélyeit.
Valljuk be, nem állunk készen
Először is az olyan nagyvállalatoknak, mint a Facebook és a Google is hatalmas felelősségük van az álhírek terjedésében. Sok amerikai egyenesen magát a demokrácia épségét félti az elővigyázatlanságuk miatt. Igaz, a megelőzés terén is egyre komolyabb munkát végeznek, pláne azóta, hogy a média felkapta a „fake news” és a „posztfaktualitás” kifejezéseket. Bár amikor a Facebook beleállt a kriptovalutával végrehajtott csalások megakadályozásába, a bannolt hirdetőknek nem sok idejébe telt, hogy megkerüljék és kijátsszák az akadályokat.
Egyszerűen morbid belegondolni, hogy ezen szemüvegek a manipulációnkra is újabb platformot és lehetőséget biztosítanak, és sokaknak úgy kell szembenézniük a propaganda fenyegetésével, hogy közben a szervezetük sokkal szorosabb kapcsolatban fog állni a gépi technológiával. De olyan újfajta csalások megjelenésétől is tartani lehet, mint amit a Business Insider vet fel: akár olyan hallucinációk is előidézhetőek, hogy egy bizonyos összeget látunk egészen másnak, és a csalók óhatatlanul rossz döntésbe kergetnek azzal, hogy megzavarják az agyunkat.
A mindenható algoritmusok csődje
Hiába állt elő a Youtube a családbarát tartalmak koncepciójával, tavaly ennek a bukását is láthattuk, amikor egyre többen lettek arra figyelmesek, hogy gyermekekhez direkt az ő összezavarásukra és megfélemlítésükre gyártott zavarba ejtő videók jutottak el, amik ki tudták játszani a betonbiztosnak szánt, szűrő szerepét betöltő algoritmust.
Hasonló problémákkal szembesült, és előreláthatólag fog is a Facebook, a Twitter és a Google. Ahhoz, hogy ne egy posztmodern rémálom részesei legyünk, még sokak áldozatos munkájára van szükség.
A matematikai algoritmusok már csak azért se lehetnek a biztonság zálogai, mert a korábban nagy port kavart, Logan Paul gyártotta botrányos videót se voltak képesek kiszűrni: a naponta újabb tartalommal előálló vlogger a hírhedt japán öngyilkos erdőben filmezte le egy önkezével életének véget vető ember holttestét, és csinált ebből viccet. A Youtube csak a közfelháborodás után tiltotta le a felvételt, és érkezett meg később az álságos bocsánatkérés Logan Paultől. A felháborodás és a Youtube szankciói nélkül ki tudja, hogy valaha megérkezett volna-e.
Egy biztos, a fogyasztóknak és a technológiai robbanás levezénylőinek egyaránt észnél kell lenniük, bármilyen könnyű is elveszni a fejlődés szédítő ütemében, és bedarálódni az újabbnál újabb, nehezen kezelhető stimulusok zuhatagában.
