A történelem során számtalan alkalommal előfordult már, hogy az egyes országok öldöklő versenybe kezdtek az értékes erőforrásokért, hol kőolajért, hol aranyért, hol a nemzetközi versenyképességet biztosító, leértékelt devizáért, most pedig úgy tűnik, hogy a legújabb célpont a képzett munkaerő – hangsúlyozza Peter Sutherland, a London School of Economics professzora – írja a Pénzügyi Szemle Online Blog. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Néhány érdekesség a bevándorlással kapcsolatban: az USA-ban 2011-ben az új vállalkozások mintegy 28 százalékát bevándorlók indították, miközben a népességen belüli arányuk mindössze 13 százalék volt. A bevándorlás nettó költségvetési hatása az Egyesült Államokban a következő két évtizedben 1000 milliárd dollár többlet lehet, miközben az amerikai állam 11 millió jól képzett külföldinek készül megadni az állampolgárságot – olvasható a Pénzügyi Szemle Online Blog írásában.
Eközben Németországba csak 2012-ben egymillió bevándorló érkezett – a nettó bevándorlás hatása közel 400 ezer volt -, miközben az országnak 2020-ig összesen kétmillió jól képzett munkavállalóra/bevándorlóra lesz szüksége. Brazília támogatja a családok bevándorlását, miközben az ENSZ arra készül, hogy a bevándorlás jogi, adminisztratív és mindennemű akadályát megszüntető, egységes nemzetközi egyezményt készít elő…
Hosszan lehetne még folytatni a sort, a lényeg az, hogy a jövőben egyre élesebb verseny indulhat a képzett munkaerőért, vagyis az államok mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy magukhoz csábítsák az okos, képzett és tettrekész fiatalokat. Ma az első számú erőforrás a tudás, ami minden pénzt megér – írja a blog.
Ha pedig sikerül megfelelően liberális szabályozást kialakítani, a gazdag országokban pedig sikerül meggyőzni a lakosságot arról, hogy a bevándorlás támogatása mindenkinek az érdekében áll – ez az USA-ban és Németországban gyakorlatilag már megtörtént -, akkor semmi sem áll majd annak útjában, hogy az USA és a gazdag nyugat-európai országok – élükön Németországgal – továbbra is, sőt az eddigieknél is erősebben, szinte mágnesként vonzzák magukhoz az értékes tudással rendelkező fiatalokat – olvasható a Pénzügyi Szemle Online Blog cikkében.
A legfontosabb erőforrásért folytatott nemzetközi harc tehát a szemünk előtt élesedik, ami felveti a kérdést, hogy vajon mit tehetnek azok az országok, melyek nem szeretnék elveszíteni legértékesebb fiataljaikat. Korlátozzák a kivándorlást? Igyekezzenek ők maguk is támogató gazdasági környezetet teremteni? Vagy szépen csendben nézzék végig, hogy a társadalom java – államilag finanszírozott diplomával a kézben? – kitelepül, a társadalom elöregszik, a szociális rendszerek pedig összeomlanak?
