A magyar nyugdíjasok pesszimisták. Nemrég beszámoltunk egy felmérésről, ami szerint a magyar nyugdíjasok jóval elégedetlenebbek saját életminőségükkel, mint az átlagos európaiak, és a 65-74 éves korosztályban csak a bolgárok látják a magyarokénál is borúsabban az életüket. Ezt részben az egészségi állapotuk indokolja, amelyet a hetvenöt évnél idősebb magyarok mindössze 7,8 százaléka értékelt jónak, szemben a 28 százalékos uniós átlaggal.
Ez derült derült ki a CIG Pannónia Életbiztosító Idősek Világnapja alkalmából végzett elemzéséből.
Változatlanul alacsony a várható átlagéletkor
Tehetünk kissé morbid megjegyzést, mondván, jó nekik, mármint a hetvenöt éven felülieknek. Már csak azért is, mivel a központi statisztikai adatok szerint a magyar lakosság jelentős része élete folyásában eddig el sem jut, hiszen a születéskor várható átlagéletkor hazánkban 75,2 esztendő. A férfiaknál egyenesen sötét a helyzet, az ő születéskor várható élettartamuk nem éri el átlagosan a hetvenkét évet.
Gondoljunk csak bele, a mostanság gazdasági válsággal küzdő olyan mediterrán országokban, mint Spanyolország, vagy Olaszország nyolcvankét esztendőt érnek meg átlagosan a lakosok, Franciaországban 82,1 évet.
A magyar nyugdíjasok azonban egyéb ügyek miatt is nem véletlenül pesszimisták. Ha megnézzük mennyit is hoz a postás hónap tizenkettedikén, vagy mennyi kerül a nyugdíjas bankszámlájára, máris megalapozottnak érezhetjük kedvtelenségüket. Az immár csak valamivel több mint kétmillió nyugdíjas közül több, mint ötven százalék ötven és kilencvenkilencezer forint körüli összeghez jut. Ebben a sávban a legtöbben hetven és nyolcvanezer forint körül havi nyugdíjból élnek. Majdnem nyolcszázezer azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik havonta százezer és százkilencvenkilencezer forint közötti nyugdíjból gazdálkodhatnak.
A többség járandósága a szerény kategóriába esik
Különösen aggasztó majdnem nyolcvanezer nyugdíjas helyzete, akiknek a havi járandósága nem éri el az ötvenezer forintot. Van még egy nyugdíjas réteg Magyarországon, akiknek a nyugdíja kétszázezer forint feletti. Ők nyilvánvalóan az idős generáció optimistább rétegéhez tartoznak.
Ennyi ma Magyarországon a nyugdíjasok bevétele. Olyan idős embereké, akik közül sokan egyedül élnek. Közülük több mint hatvan százalék olyan, akinek a létfenntartáshoz szükséges pénzt is nehéz kigazdálkodnia. Mert, mire is elég ötvenezer forint alatti vagy átlagosan hetvenötezer forint körüli nyugdíj?
A jelenlegi kormány egyik fontos politikai programja a rezsiforradalom néven ismert folyamat, amely igyekszik mérsékelni a családok közműkiadásait. Ennek ellenére mégis ez a legnagyobb kiadás ma a nyugdíjasok életében. Mire, tegyük fel, az egyedülálló nyugdíjas kifizeti a villany-, a gázszámlát, a közös költséget, vagy kommunális adót, a szemétdíjat, hogy csak a legfontosabbakat említsük, s megveszi az életéhez nélkülözhetetlen gyógyszereket, legfeljebb néhány száz forintja marad a napi kiadásaira.
Legalábbis annak az előbbiekben említett majdnem hatvan százalékot kitevő sávnak az esetében, amelynek hetven-, nyolcvanezer forint között van a nyugdíja. Ilyenkor láthatjuk, milyen jelentősége is van számukra olyan dolgoknak, mint a hatvanöt év feletti ingyenes utazási lehetőség.
Nem ígérnek jót a népesedési prognózisok
A hagyományos nyugdíjrendszerek reformja számos szakember szerint elkerülhetetlen. Részint azért is, mivel nem sok jót ígérnek a népesedési prognózisok. Ha lehet hinni a statisztikáknak, azt látjuk, hogy az ország lakossága két évtizede folyamatosan fogy. Ezt mutatják a népszámlálási adatok. A rendszerváltás első évéig 1990-ig 334 ezer hatszázzal, 1996-ig újabb 162 ezer ötszázzal fogyott a lélekszámunk. A tendencia azóta sem állt meg, a 2001-es népszámlálás során 10.198.315 személyt írtak össze az 1996-os 10.212.300-al szemben. Ezután ismét gyorsult a fogyás üteme, az újabb számlálás szerint 2011. október 1-jén Magyarország lakónépessége 9.937.628 ember volt. A jelenlegi becsült lélekszámunk pedig nagyon is aggasztóan kevés, immár csupán 9.855.571.
Fogyatkozik a derékhad, a munkaképes lakosság is. Ez viszont már rövid távon azt vetíti előre, hogy kevesebb lesz azoknak a száma, akik ,,megtermelik” a nyugdíjra valót is. Hosszabb távon még sötétebben látják a szakemberek a jövőt. A becslések alapján 2060-ra a népesség száma csaknem 2 millió fővel fog csökkenni; a legalább 65 évesek aránya megközelíti majd az egyharmadot, és számuk két és félszerese lesz a 0–14 évesek létszámának.
Fél a politika a társadalmi feszültségektől
Ha reformról beszélünk, ez az alaphelyzet, a szakemberek nem véletlenül érvelnek a rendszer megújítása mellett. Kétmillió ember életét közvetlenül is érintő reformok bevezetése persze nem valósítható meg konfliktusok nélkül. Nem csak Magyarországon, hanem Európa fejlettebb részein is az tapasztalható, hogy toldozzák-foldozzák a nyugdíjrendszereket, elkerülendő a komolyabb társadalmi feszültségeket. A halogatás azonban a későbbiekben súlyosan visszaüthet.
