A helyzet nem egyedi. Európa nem egy országában, nagy sörivó nemzeteknél is tapasztalták azt, hogy kevesebben isszák a korábbiakban kedvelt nedűt. A nagyüzemi gyártás értékesítése olyan országokban is stagnál, mint például Németország, ahol bizony egy-egy ünnepen sok-sok krigli tartalma gördült le a torkokon.
Elég, ha csupán a híres müncheni Oktoberfest sörsátraira, az ott fogyó irdatlan mennyiségű sörre gondolunk, s arra, hogy az ominózus ünnep jobb helyeire már egy esztendővel előbb meg kell váltani a jegyeket.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Reneszánszukat élik a kis sörfőzdék
Ilyen helyzetben sok országban a reneszánszukat élik a kis sörfőzdék. Ami azonban a külhont illeti, az nem jellemzi a magyar helyzetet. Először is azért, mert nálunk tavaly – ha hinni lehet a statisztikáknak – szerény mértékben ugyan, de két százalékkal mégiscsak növekedett a belföldi értékesítés.
A Magyar Sörgyártók Szövetsége kimutatása szerint 2014-ben 6,2 millió hektoliter sört adott el a négy piacvezető, a Borsodi Sörgyár Kft., a Dreher Sörgyárak Zrt., a Heineken Hungária Zrt. és a Pécsi Sörfőzde Zrt. Ebből 5,8 millió hektolitert itthon. Figyelemre méltó fejlemény volt, hogy majdnem huszonhárom százalékkal nőtt a prémium sörök forgalma a korábbi esztendőhöz viszonyítva.
Ez a termelési mennyiség nem változott a kis sörfőzdék helyzetén, amelyek immár évek óta a helyi igények szűk piaci szeletét próbálják megszerezni. A Kisüzemi Sörfőzdék Szövetsége tájékoztatása szerint több, mint harminc tagjuk van. Minthogy a kisüzemek nyolcvan százalékát lefedi a szövetség tagsága nem igazán változott a helyzet a korábbiakhoz képest, amikor nagyjából félszáz kisüzemi sörfőzdével számolhattak az ilyen típusú nedűket kedvelők és fogyasztók.
Ezen a szituáción próbált meg az idén változtatni a Gazdasági Versenyhivatal. Úgy gondolkodtak, hogy alaposan meg kell változtatni a nagy sörgyárak kizárólagos szerződésekkel bebiztosított piacát, ahová a kisebb termelők nem igen képesek beférkőzni. Négy nagy sörgyár közül három vette a lapot, s úgy döntött, hogy két lépcsőben húsz százalékkal csökkenti a kizárólagos szerződésekkel értékesített termékeinek az arányát.
Egy százalékot akar a Bergmann Bier Dortmundban
Külföldön, például a nagy sörnemzetnek számító Németországban, úgy tűnik, egyre népszerűbbek az olyan termelők, akiket nem sikerült a nagy sörgyáraknak felvásárolniuk. Hogy jó úton járnak, mutatja például az egykor a sör német fővárosának számító dortmundi Bergmann Bier este. Ezt a sört nem sikerült felvásárolnia a Radeberger csoportnak, lehet úgy is fogalmazni, egyedül ők maradtak talpon.
A keresettséget azonban bizonyította, hogy néhány esztendővel ezelőtt, ha valaki Bergmann Bier-t akart vásárolni mondjuk egy belvárosi eladóhelyen, személyenként csak egyet kapott. Akkoriban a termelők mondhatni hobbi szinten gyártották a sört.
Azóta viszont alaposan megváltozott a helyzet. A sörféleség kedvelői olyan komoly keresletet jelentettek, hogy a Bergmann Bier főzői ma azt a célt fogalmazták meg, hogy a dortmundi piac egy százalékát kívánják megszerezni. Ez nagyjából hétezer évi hektolitert, vagy lakosonként egy láda sör előállítását jelenti.
Sörharc dúl Székelyföldön
Nem csak a nagy Nyugaton, hanem Keleten is gyakran éles a piaci harc. Ha valaki ma Székelyföldön igazi Csíki sört akar vásárolni, nem biztos, hogy kap. Annyira közkedvelt ugyanis ez a sör. Olyannyira, hogy az egyik nagy sörtársaság is meg akarta kaparintani, persze leginkább a nevét. Óriási a harc, névért és a technológiáért. Ám lehet, hogy az igaz csíki márka győz. Az Európai Bizottság szabadalmi hivatala – hírek szerint – a székelyeknek adott igazat. Hogyan dől el a harc, reméljük végleg a székelyek javára.
Ám addig is igyák az igazi Csíkit! Egészségükre! Bárcsak nálunk is lennének ilyen háborúskodások helyi közkedvelt márkák védelmére.
