Hétről hétre telíti a sajtót a görög csőd víziója. Mintha valóban fenyegető közelségben lenne az athéni államcsőd. Ami úgymond, majd dominóként döntheti halomra az eurózónát. Valójában már rég túl vagyunk a görög csődön, csak az adós és a hitelezők még eljátsszák nekünk, hogy rendben mennek a dolgok.
Burkolt csődök
Igazi nagy csődjátékosok a görögök, hiszen az elmúlt fél évtized, lényegében burkolt csődök sorozataként is felfogható. Mert mi másnak nevezzük a százmilliárd eurós nagyságrendű mentőcsomagokat vagy a kötvényesek közel 50 százalékos „önkéntes” tartozás leírását?
Innen nézve, nem nagyon lehet mire vélni, hogy a görög kormány csőddel zsarolja az Európai Uniót. Mert azzal már nem igen zsarolhatja. Bár az is jól hangzik, hogy az eurokraták a dominóhatástól tartanak, hiszen annak idején meglehetősen felelőtlenül engedték be a feltételeket nyilvánvalóan nem teljesítő Görögországot az euró-zónába. Valójában hihetőbb szcenárió, hogy az EU a szennyes kiteregetésétől tart.
A déli országok eladósodása ugyanis sosem lehetett volna ilyen mértékű, ha az északiak nem pumpálják beléjük a hiteleket. És azzal mindenki tisztában van, hogy ha elszakad a szárító kötél, akkor az összes ruha sáros lesz. Ennek fényében nem is várhatunk mást, mint a burkolt csődeljárás folytatását, melynek során Athén mindig a lehető legnagyobb engedményt akarja kicsikarni, cserébe a látszat fenntartásáért. És az alku folyamat mindaddig önfenntartó, amíg a görögök benn akarnak maradni az Európai Unióban.
Nem sanszos az izlandi példa
Érdekes visszanézni Izland 2008-as államcsődjét, amely valószínűleg csak azért lett manifeszt csődesemény, mert az izlandiak nem akartak egyezkedni. Sorsára hagytak több mint 300 ezer külföldi betétest, mit sem törödőve Nagy-Britannia és Hollandia rosszallásával. Megemelték az adókat és szemrebbenés nélkül bevezették a kötött devizagazdálkodást. Magyarán bezárkóztak, mint régen a szocialista országok, s a csőd után nem sokkal az uniós csatlakozásról is lemondtak. Bár vagy 20 évet visszaléptek az időben, de legalább sikerült kicsúszniuk a hitelezők markából.
Hasonló eseménysor nem sanszos Görögország esetében. A görög életvitel korántsem oly szerény, mint az izlandi, s az európai segélyvonalra huzalozott déli ország tényleg sokkal jobban jár, ha az elmúlt évekhez hasonlóan további hosszú évekig taktikázik.
Mindeközben legfeljebb annyit kockáztat, hogy a burkolt csődből időnként valamiféle rendezett csődeljárás határmezsgyéjéig sodródik. Nos, teljesen értelmetlen a piacokat heti szinten ezzel riogatni.
