A mérlegzárások idején különösen fontos kérdés, hogy valóban kötelező-e a hitelezőknek felszámítaniuk az új Ptk. 6:155. § (2) bekezdése szerinti, a 40 eurós behajtási költségátalányt.
Lehetőség és nem kötelezettség
Az uniós irányelv ugyanis csak lehetőséget biztosít a jogosultaknak arra, hogy további eljárási, bizonyítási teher nélkül érvényesíthessék ezt a jogot, viszont a hazai szabályozás a direktíván jelentősen túlnyúlva, kötelezettségként írja elő annak felszámítását – áll a MAZARS és együttműködő jogi irodája a Borsy Ügyvédi Társulás közös összefoglalójában.
A jelentésből kiderül, a behajtási költségátalányról rendelkező a 2011/7/EU Irányelv a késedelmi kamatot csak jogosultságként (preambulum (16) bekezdés) és nem kötelezettségként írja elő a hitelező javára. A költségátalány vonatkozásában pedig visszautal (6. cikk (1) bekezdés) a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezésekre, tehát az annak kötelező felszámítására vonatkozó jogértelmezés nem lehet helytálló, hiszen az – az irányelv rendelkezései szerint – az nem kötelezettség, csak lehetőség a hitelező számára.
Nem kellenek szigorúbb feltételek
„Ennek fényében, az uniós jog elsőbbségének elve alapján indokoltnak tűnik az új Ptk. olyan irányú módosítása, amely valóban figyelembe veszi az irányelvben foglaltakat, és nem ír elő az abban meghatározottaktól szigorúbb feltételeket” – foglalta össze Dr. Borsy János Mátyás ügyvéd, a MAZARS együttműködő jogi irodája, a Borsy Ügyvédi Társulás vezetője, a Marcalliance tagja.
Durva adminisztrációs teher
Dr. Borsy János szerint az irányelvtől jelentősen eltérő hazai szabályozás hátrányosan érinti a cégek hazai és nemzetközi versenyképességét, hiszen rendkívül nagy adminisztrációs terhet ró rájuk, ráadásul a jelenlegi piaci körülmények között a valóságtól teljesen elrugaszkodott gazdálkodási elvárásokat tartalmaz.
Ráadásul a jelenlegi szabályozás- és az ehhez kapcsolódó jogértelmezések is – más értelmet adnak a jogintézménynek, és ezzel nem megkönnyítik a jogosultak helyzetét, hanem jelentős adminisztrációs teherrel nehezítik működésüket. „Ez nem lehet a jogalkotó szándéka sem, hiszen az átláthatatlan, bonyolult elszámolások fenntartása további hibákhoz vezet” – tette hozzá Borsy János.
A MAZARS szakértői szerint a behajtási költségátalány, valamint a késedelmi kamat tekintetében – az irányelv szabályainak megfelelően – biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a jogosult dönthessen arról, hogy kéri-e ezeket vagy sem, tehát nem kötelezettségként, hanem lehetőségként kell azt előírni – összhangban az új Ptk. diszpozítív szabályozásával.
A jogi iroda információi szerint az Igazságügyi Minisztérium munkacsoportja, amely az új Ptk. gyakorlati alkalmazása során felmerült kérdéseket elemzi, többek között ennek a rendelkezésnek is vizsgálja a hazai vállalkozásokra gyakorolt negatív hatásait.
Mi itt a probléma?
A tavaly bevezetett új Ptk. egyik fontos eleme a „kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről” szóló uniós direktívának való megfelelés, ami a fizetési határidőkön, a késedelmi kamat mértékén és felszámításának szabályain túl rendelkezett a behajtási költségátalány hazai bevezetéséről is. 2014 áprilisában jelent meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium átfogó tájékoztatása a behajtási költségátalányról, amely- az NGM véleményét is integrálva – a kapcsolódó számviteli és adójogi eljárásra vonatkozó szabályozói álláspontot közreadta.
Ellentmondások
„A számviteli szakemberek a mai napig értetlenül állnak az állásfoglalások előtt, hiszen azok – főleg a kötelezett oldaláról – olyan szigorú értelmezést írnak elő, amelynek alkalmazása egyrészt hihetetlen mennyiségű többletmunkát terhel a cégekre, másrészt ellentmondásossága miatt akár a beszámolók valódiságát is megkérdőjelezheti” – mutat rá Bohus Gabriella, a MAZARS auditpartnere.
A behajtási költségátalányt érintő rendelkezések értelmezése és gyakorlatba ültetése Bohus Gabriella szerint számtalan – köztük számos megválaszolatlan kérdést vet fel – az alkalmazás időpontjától, tartalmától, a benyújtás igényétől kezdve a számviteli és adójogi kezelésig, és ezekre a NAV honlapján közzétett – a korábbi minisztériuma anyagokkal egybecsengő – tájékoztató sem ad teljes körű útmutatást.
A törvény betűje
A számviteli elszámolás szempontjából a hivatalos álláspontok szerint a behajtási költségátalány tartozásnak minősül a kötelezett oldalán, ezért azt tartozásként kell kimutatni a könyvekben, de nem csak abban az esetben, ha a jogosult azt – önkéntes teljesítés hiányában – ténylegesen követelte az adóstól, hanem akkor is, ha nem, hiszen a fizetési kötelezettség a Ptk. 6:155. §-a (2) bekezdésének előírása alapján a késedelembeesés tényével beáll. Ez a gyakorlatban minden egyes befogadott számla fizetési határidejének és tényleges fizetési időpontjának tételes összevetését igényli.
A jogosult (hitelező) oldalán a behajtási költségátalányt viszont csak akkor kell az egyéb bevételek között rögzíteni, ha azt a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték.
Bohus Gabriella szerint bár az év végi zárások már a finisben vannak, arra nézve sincs biztos „recept” a tanácsadók és a könyvvizsgálók tarsolyában, hogy hogyan járjanak el helyesen a behajtási költségátalány számviteli kezelésekor.
Kérdések
„Megválaszolatlan kérdés például, hogyan lehet megindokolni a késedelmi kamattól eltérő számviteli és adójogi gyakorlatot. Ugyancsak problémás a számviteli elvekkel összhangba hozni azt, hogy a behajtási költségátalányt akkor is ki kell mutatni kötelezettségként, ha nagy biztonsággal valószínűsíthető, hogy a jogosult nem tart rá igényt” – sorolja a problémákat a szakértő.
Tudja mennyi?
MAZARS összefoglalójából kiderül, hogy a nemzetközi adótanácsadó és könyvvizsgáló vállalat már jóval az év végi zárás előtt felhívta ügyfelei figyelmét a Ptk. vonatkozó szabályaira és a könyvvizsgálatok során is kérte az ügyfeleinket, hogy számolják ki a fizetési késedelem miatt keletkezett behajtási költségátalány összegét függetlenül attól, hogy a jogosult érvényesíteni kívánja-e vagy sem.
Bohus Gabriella szerint sokkoló eredmények születtek, elsősorban azoknál a vállalkozásoknál, amelyek nagyszámú beszállítóval dolgoznak, a banki költségek optimalizálása miatt utalásaikat meghatározott időközönként (pl. hetente) végzik, vagy fizetési nehézségekkel küzdenek.
Azok a társaságok sem „védettek”, amelyek törekednek a fizetési határidők betartására, hiszen jelentős számlaforgalom mellett a rövid idejű csúszások miatt óhatatlanul nagy – akár tízmilliós összeg is – lehet a behajtási költségállomány összege is – tette hozzé. A szakember felidézte, hogy egy 50 000 darabos számlaforgalmat bonyolító ügyfélnek, amely fizetési kötelezettségeinek igyekszik rendben eleget tenni – az informatikai rendszerből származó kimutatás alapján – mintegy 300 millió forintot kitevő késedelem miatti kötelezettsége keletkezett.
„Ez még akkor is értelmezhetetlenül nagy összeg, ha a lekért adatállományból nem szűrték ki azokat az összegeket, ahol hétvégére esett a fizetési határidő, ami természetesen további indokolatlan adminisztrációs terhet jelentett volna a vállalkozás számára” – magyarázta a szakember.
Vannak olyan társaságok is, akik „jó tanuló” módjára kiszámítják és lekönyvelik ráfordításként a behajtási költségátalány összegét, mivel ez – a jogosult lemondó nyilatkozatáig, vagy ennek hiányában az elévülési határidőig – ideiglenesen csökkenti az adóalapot. Ezt viszont általában a külföldi anyavállalatok nem támogatják és kifejezetten utasítják a helyi menedzsmenteket, hogy a magyar szabályok szerint összeállított beszámolóban se mutassák ki a kötelezettség összegét addig, amíg a jogosultak fel nem lép az erre vonatkozó igényükkel.
Ha a beszámoló szempontjából ez az összeg jelentős, és a jogosult eddigi gyakorlata alapján vélelmezhető, hogy igényt tart rá, akkor a NAV álláspontját követve nem valós kötelezettséget mutatnánk ki a könyveinkben, ami sértené a megbízható és valós kép kialakításának alapelvét.
Az eddigi megoldás
A Ptk. szerint, a felek közötti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy 40 eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása nem alkalmazható, ezért jelenleg az egyetlen – az aktuális hazai szabályozást kikerülő – megoldás az, ha a jogosult nyilatkozatban mond le róla, állítja a MAZARS.
Ehhez jelenleg az tűnik a legcélravezetőbbnek, ha az érintett cégek – adott fordulónapra – teljes körű egyenlegegyeztetést végeznek, melynek során formalevélben nyilatkoztatják a partnerüket, hogy a meg nem fizetett költségátalány iránti igényünkről, illetve annak összegéről kifejezetten és visszavonhatatlanul, ellenérték nélkül lemondanak. A nyilatkozatnak ugyancsak tartalmaznia kell azt a kijelentést, hogy a vállalkozás által a fordulónapig teljesített fizetéseket a számlakövetelések tőke összegére számolták el.
Bohus Gabriella szerint ez utóbbi azért fontos, mert a Ptk. 6:46. paragrafusa szerint „ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni”. Azaz, nyilatkozat híján azt vélelmezheti az adóhatóság, hogy a törvényben meghatározott sorrend szerint elsőként a behajtási költségátalányt fizette meg a cég.
