Már két évvel ezelőtt arról írtunk, hogy az INA nagytulajdonosainak (a 49,08 százalékos Molnak és a 44,84 százalékos horvát államnak) egyaránt az lenne a valós érdeke, hogy egyezségre jussanak a horvát olajtársaság jövőjét illetően. Mert az elhúzódó vita lényegében azt jelenti, hogy a felek a saját profitjukat eszik.
Miközben lenne fantázia a további együttműködésben. A horvát fél a finomítói ágazat alig halasztható beruházásait remélheti, míg a Molnak az INA kitermelési üzletága lehet érdekes.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Brüsszel beszólt!
Friss fejlemény, hogy az Európai Bizottság felszólította Horvátországot, módosítsa az INA-ról szóló privatizációs törvényt. A testület kifogásolja, hogy az államnak vétójoga van az INA részvényeinek és tulajdonának eladását illetően, amíg a horvát állam tulajdoni részesedése eléri vagy meghaladja a 25 százalékot, de nem éri el a többséget. A jogharmonizációs ügy 2013 óta húzódik, amikor az EU-ba való belépéskor Horvátország megígérte, hogy összhangba hozza az INA-ról szóló törvényt az uniós szabályozással.
A brüsszeli eurokraták ezzel lényegében befagyasztották nagyobb részvénypakettek eladását. Más kérdés, hogy az Oroszország elleni szankciók bevezetése óta nincs is olyan vevő a láthatáron, aki meg tudná venni, akár az egyik, akár a másik, vagy esetleg mindkét fél részesedését. A zágrábi kormányok instabilitása és a horvát költségvetés siralmas helyzete pedig kizárja az állami visszavásárlást a reális opciók közül.
Egyre nyomasztóbb a vita
Az időnként kriminalizálódó (még a Mol elnökét is köröztették a horvátok), de a békésebb periódusokban is parázsló vita a magyar-horvát viszonyra is rátelepszik. Nem véletlenül mondta nemrégiben Andrej Plenkovic horvát kormányfő, hogy azt szeretnék, ha az INA horvát olajvállalat és a Mol magyar olaj- és gázipari vállalat közötti nyitott kérdéseket el lehetne választani Horvátország és Magyarország más vonatkozású kérdéseitől.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Káderkifizető hely?
Befektetői szemmel, jobbára afféle zágrábi káderkifizető helyként tekintünk az INA-ra, ahová a mindenkori hatalom delegálja a maga embereit. Nos, amióta a Mol átvette az irányítást, azóta jelentősen csökkent a káderalapon kiosztható állások száma a horvát nemzeti olajcégben.
Továbbá az INA finomítói felújításra szorulnak, s a két nagy tulajdonos közül csak a Mol képes a társaságba fektetni, a horvát állam nem költheti erre tulajdoni arányában az adófizetők pénzét. A nyereségfelosztás is folyamatosan tapintható feszültséget okoz, amennyiben a horvát állami tulajdonos az osztalékban érdekelt, hiszen ez költségvetési bevétel, míg a Mol a beruházási programját erősítené.
Takaréklángon is rekordberuházások
Bár a Molt gyakran éri az a vád, hogy nem fektet eleget az INA-ba. Észre kell venni, hogy még a takaréklángon folyó felújítások is kiemelkedőek. Nemrégiben a rijekai finomító felújításának első fázisáról, a késleltetett kokszoló előkészítéséről, mérnöki és tervezői tevékenységéről (FEED) írtak alá megállapodást a spanyol Tecnicas Reunidas vállalattal.
A 3 milliárd kunás, valamivel több mint 120 milliárd forintos beruházás nemcsak az INA történelmének legnagyobb befektetése, hanem a valaha volt legnagyobb befektetés Horvátországban.
Rezzenéstelen kurzusok
A megkérdezett elemzők semleges hírként értékelték a mostani brüsszeli lépést.
Kiss Mónika, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a Mol árfolyama alig mozdult, míg az INA meg sem rezdült a hírre. Mint mondta, elképzelhető, hogy jövőre talán megoldódik a kérdés, amennyiben várható, hogy a Mol inkább biztonságosabb és kiszámíthatóbb politikai környezetű piacokra pozicionál.
Vágó Attila, a Concorde vezető elemzője szerint a brüsszeli lépésnek nincs gyakorlati jelentősége. Egyébként minden befektetőnek jól felfogott érdeke, hogy előbb leüljön egyeztetni a horvát kormánnyal – tette hozzá.
