Az elmúlt években elszoktunk az olyan barátságos hangvételű nyilatkozatoktól, mint amivel a héten lepte meg a piacot az INA horvát olajtársaság, melynek felügyelőbizottsági ülésén újabb egy évre Áldott Zoltánt nevezték ki a vállalat igazgatóságának élére.
Parázs viták
Az előző kormányzati ciklus a két nagytulajdonos (a 49,08 százalékos Mol és a 44,84 százalékos horvát állam) parázs vitájának jegyében telt. A felek kölcsönösen megfenyegették egymást azzal, hogy harmadik szereplőnek adják tovább a tulajdonrészüket.
Továbbá, különböző bíróságok és jogi békítő fórumok tárgyalták a privatizációs szerződés és a részvényesi megállapodás törvényességét, sőt, olyan időszakok is voltak, amikor a Mol elnök-vezérigazgatója a letartóztatását kockáztatta volna egy adriai víkenddel.
Egyre mélyebb bóvlibugyorban
Hogy mi állhat a békesség, vagy legalább fegyverszünet hátterében? Nos, az Oroszországot sújtó embargó gyakorlatilag ellehetetlenítette a pakettek bármely oldalon történő gyors értékesítését. Mert legfeljebb valamelyik orosz olajvállalat jöhetett volna szóba vevőként. De a zágrábi kormányváltás is ajtókat nyitott a megegyezéshez. Egyrészt, az új kormányfő arcvesztés nélkül kihátrálhat a konfliktusból, másfelől, az előző koalíció épp a mostani kormánypárt korábbi kormányzása idején privatizált INA-szelet jogosságát támadta, vagyis várható az ügy elhalása. Ki akarná a saját pártja szennyesét kiteregetni?
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az is sokat nyomhat a latban, hogy a horvát kormány a hitelminősítők nyomása alá került – vélekedett Kiss Mónika, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője. Hozzátéve: ez korántsem volt váratlan esemény, hiszen már tavaly ősszel szóba került a leminősítés. Ami idén márciusban be is következett, s a Moody’s Investors Service a már eddig sem befektetési ajánlású horvát adósbesorolást még lejjebb minősítette. A döntést a romló adósságdinamikával és a gyenge növekedési kilátásokkal indokolva.
Saját profitjukat ették
Már másfél évvel ezelőtt arról írtunk, hogy mindkét félnek (Mol, horvát kormány) az lenne a valós érdeke, hogy egyezségre jussanak az INA olajtársaság irányítását illetően. Mert az elhúzódó vita lényegében azt jelenti, hogy a felek a saját profitjukat eszik. Miközben lenne fantázia a további együttműködésben. A horvát fél a finomítói ágazat alig halasztható beruházásait remélheti, míg a Molnak az INA kitermelési üzletága lehet érdekes.
Nos, úgy tűnik, mára megérett a felismerés. Erre utal, hogy csont nélkül átment az igazgatóság újraválasztása. És Tihomir Oreskovic kormányfő nyilatkozata is azt tükrözi, hogy hosszú távú együttműködésben gondolkodnak. Egyfelől, kizárták annak lehetőségét, hogy a Molnak eladjanak további 19 százalékot. Magyarán Zágráb nem száll ki az INA irányításából. Ugyanakkor, a miniszterelnök kérni fogja a Moltól, hogy teljesítse a szerződésben vállalt kötelezettségeit, és fektessen a horvát finomítókba.
Káderkifizető hely?
Jobbára afféle zágrábi káderkifizető helyként tekintünk az INA-ra, ahová a mindenkori hatalom delegálja a maga embereit. Nos, amióta a Mol átvette az irányítást, azóta jelentősen csökkent a káderalapon kiosztható állások száma a horvát nemzeti olajcégben.
Továbbá az INA finomítói felújításra szorulnak, s a két nagy tulajdonos közül csak a Mol képes a társaságba fektetni, a horvát állam nem költheti erre tulajdoni arányában az adófizetők pénzét. A nyereségfelosztás is folyamatosan tapintható feszültséget okoz, amennyiben a horvát állami tulajdonos az osztalékban érdekelt, hiszen ez költségvetési bevétel, míg a Mol a beruházási programját erősítené.
Gazdaságpolitikai fordulat?
A szuverén horvát államadósság leminősítése azonban gazdaságpolitikai fordulatot sürget Zágrábban. Hogy erre van-e hajlandóság? Nos, a kormányfői nyilatkozatok arra utalnak, hogy igen. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk el, hogy koalíciós kormány alakult, s egyelőre nem tudni, mit is szeretnének pontosan a koalíciós partnerek.
