A Lisszaboni Szerződés 50. cikke szerinti első egyeztetést június 19-én tartották, de akkor mindössze a menetrendről egyeztek meg, az első „igazi”, négynapos tárgyalási forduló a mostani.
„Jól indultak a tárgyalások az előző hónapban, most azonban rátérünk a lényegi kérdésekre” – mondta hétfői érkezésekor David Davis brit Brexit-ügyi miniszter. „Számunkra rendkívül fontos, hogy előrelépést tudjunk elérni. Itt az ideje munkához látni és sikerre vinni a tárgyalásokat” – tette hozzá.
Michel Barnier, az Európai Bizottság főtárgyalója pedig elmondta, „meg kell vizsgálni és össze kell hasonlítani az álláspontokat az előrehaladás érdekében”.
Amiről szó lesz
A mostani fordulónak az állampolgári jogok, a fennmaradó brit pénzügyi kötelezettségek és az ír-északír határellenőrzés kérdései lesznek a középpontjában, de sajtóhírek szerint szó lesz egyebek mellett az Európai Unió Bíróságának jövőbeli joghatóságáról és az Euratom-szerződésről is.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az ugyancsak Brüsszelben tartózkodó Boris Johnson brit külügyminiszter kijelentette: reméli, hogy az EU el fogja fogadni az állampolgári jogokra vonatkozó „rendkívül tisztességes és komoly” javaslatot, amelyet London előterjesztett.
A Brexit után bennmaradó „huszonhetek” vezetői októberben döntenek majd róla, hogy megfelelő ütemben haladnak-e az egyeztetések a kilépéssel kapcsolatos főbb kérdésekről ahhoz, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások a kereskedelemről.
Kb. másfél év maradt
A Lisszaboni Szerződés 50. cikke értelmében az uniós tagság a kilépési szerződés hatályba lépésével, vagy annak hiányában a távozási szándék (2017. március 29-i) bejelentése után két évvel szűnik meg, de a kiválási tárgyalások a tagállamok konszenzusos döntésével meghosszabbíthatók.
Az Egyesült Királyságban tavaly júniusban tartottak népszavazást arról, hogy az ország továbbra is az EU tagja maradjon-e, amelyen a választók 52 százaléka a kilépésre szavazott.
Olvasta már? Brexit: Tony Blair mentené a menthetőt
Tony Blair volt brit miniszterelnök szerint Nagy-Britanniának meg kellene fontolnia, hogy az Európai Unió tagja maradjon, abban az esetben, ha az EU késznek bizonyul a brit igényeknek megfelelő reformokra.
