Fontos lépés a csatlakozáshoz
„A stabilizációs és társulási megállapodás keretül szolgál az EU és Bosznia-Hercegovina közötti kapcsolatokhoz, valamint fokozatosan egy szabadkereskedelmi térséget hoz létre az unió és Bosznia-Hercegovina között” – közölte az Európai Tanács még áprilisban, amikor elfogadta a megállapodás életbe lépéséről szóló határozatot.
Vannak még teendők
Az alkotmánymódosítás és a közigazgatási rendszer reformja mellett azonban a tagjelöltség elnyerése érdekében Bosznia-Hercegovinának előrelépést kell mutatnia az emberi jogok tiszteletben tartása, a korrupció és szervezett bűnözés elleni harc, valamint az óriási mértékű munkanélküliség és szegénység felszámolása terén is.
Emellett – emlékeztetett a Nezavisne Novine – a Tanács azt is közölte, hogy a dokumentum „közös politikai és gazdasági célokat tűz ki, és előmozdítja a regionális együttműködést”, és ez képezi a „csatlakozási folyamat lebonyolításának alapját”.
Vállalásokat tettek
A stabilizációs és társulási megállapodás életbe lépését közvetlenül az tette lehetővé, hogy Szarajevó kötelezettséget vállalt arra, hogy végrehajtja az európai integrációhoz szükséges reformokat.
Ezek voltak a gondok
Korábban az EU három probléma megoldásához kötötte az integrációs folyamat folytatását: a kisebbségekkel szemben diszkriminatív alkotmány módosításához, a két országrész együttműködését célzó koordinációs mechanizmusok kidolgozásához, valamint az integrációt célzó átfogó reformokhoz. Brüsszel végül módosított némileg az álláspontján, és a politikai prioritások helyett a gazdasági kérdésekre helyezte a hangsúlyt, így léphet életbe június elsején a stabilizációs és társulási megállapodás.
Az előzmények
A dokumentumot Brüsszel és Szarajevó ugyan már 2008-ban aláírta, egy évvel később azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a boszniai alkotmány diszkriminatív a kisebbségekkel szemben, mert másodrendű állampolgároknak tekinti azokat, akik nem tartoznak az államalkotó népcsoportok, vagyis a bosnyákok, a horvátok és a szerbek közé, az EU pedig az alkotmány módosításához kötötte a további integrációt.
A másik problémát a túlburjánzott adminisztráció okozza.
Az 1992-1995-ös boszniai háborút lezáró daytoni szerződés két úgynevezett entitásra osztotta Bosznia-Hercegovinát, az ország területének 51 százalékát kitevő, főleg bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra és a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A két országrésznek külön vezetése, parlamentje és alkotmánya is van, de Bosznia-Hercegovinának van a teljes államra vonatkozó vezetése is. A túlméretezett államapparátus pedig megbénítja az ország működését, hiszen a boszniai vezetők évek óta képtelenek megegyezni azokban a kérdésekben, amelyeket Brüsszel a csatlakozási tárgyalások megkezdésének feltételeként szabott meg. Ezért jelentett előrelépést, hogy az év elején Szarajevó kötelezettséget vállalt a fennálló problémák megoldására.
