Európa orosz gázfüggőségének növelése már többször is súrlódásokhoz vezetett az elmúlt években, mind az Európai Unióban (EU), mind az Egyesült Államokkal való kapcsolatban.
Maros Sefcovic, az EU energiaügyi biztosa a közeljövőben javasolhatja a megállapodásban részt vevő országoknak, hogy csökkentsék a Gazpromtól való függőséget. A kezdeményezés Németország nemtetszését is kiválthatja, hiszen a projektben több német vállalat érdekelt, valamint Berlin igyekszik távol tartani Brüsszelt a gázszállítási politikájától.
Szeptemberben indult az üzlet
Az Északi Áramlat-2 projekt részvényesi megállapodását szeptember elején írták alá a hat érintett cég vezetői. A Gazprom orosz gázipari vállalat, a holland-brit Shell, a német E.ON és a BASF/Wintershall, az osztrák OMV és a francia Engie (korábbi nevén a GDF Suez) azt tervezi, hogy két új, a már meglévő vezetékpárral azonos, évi 55 milliárd köbméteres szállítási kapacitású vezetékkel bővíti a Balti-tenger fenekén húzódó Északi Áramlatot, amelynek kiindulási pontja Viborg és egészen a németországi Greifswaldig tart.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]
Az új vezetékpár kiépítésével Oroszország gyakorlatilag kiiktatná Ukrajnát, mint tranzitországot, és egyetlen útvonalra terelné át az Európának szánt orosz gázszállítmányok 80 százalékát, egyúttal domináns helyzetbe kerülne a német piacon, mert részesedését 40 százalékról több mint 60 százalékra emelné.
Politika és üzlet
A politika mindig erőteljesen beleszólt az európai energiaügyekbe, és ezt Oroszország is kihasználja. Mióta megépítették az Északi Áramlat 1-et, azóta csökkentették az Ukrajnán átmenő gázszállítást, támogatták a keleti területek felkelését és a balti államok – Lettország, Litvánia és Észtország – állandó fenyegetettségben érzik magukat. Angela Merkel kancellár és Sigmar Gabriel gazdasági miniszter szigorúan kereskedelmi ügyletként beszélnek a bővítésről, amelynek segítségével kiszolgálhatják az energiára éhes Európát.
Az gázvezeték építésének híre felháborodást keltett Közép-Kelet-Európában, különösen Lengyelországban, amely azzal vádolja Berlint, hogy látszólag az EU kedvéért kötötték a megállapodást, valójában pedig egy nagy hasznot hozó üzletet akartak kötni az oroszokkal. A közép-kelet-európai államok ragaszkodnak hozzá, hogy a kérdésben figyelembe kell venni az ukrán helyzetet és az EU energiauniós stratégiáját.
Szövetséges a Bizottságban
A tiltakozó országok erős szövetségese Maros Sefcovic energiaügyi biztos, aki novemberben mutatta be az EU stratégiáját. Ebben egy szorosabb uniós energiaügyi politikát vázolt fel, illetve olyan szabályozást javasolt, amely erősíti a versenyt a gázszállító cégek között.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
„Az Északi Áramlat 2 projektjének összetett politikai következményei lehetnek, és számos szabályozói kérdést felvet” – fogalmazott Sefcovic nemrégiben egy washingtoni eseményen. „Az elég világos, hogy egy ekkora projekt esetében az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy valóban tiszteletben tartja az európai jogrendet és szabályokat.”
Az európai szabályok a verseny erősítését és a gázvezetékek összekapcsolását támogatja ezzel is elősegítve az árak versenyképességét. Sefcovic ennél is tovább akar menni, és megvizsgálná minden EU-s tagállam gázszállításra vonatkozó megállapodásait.
Mit tehetnek az oroszok?
A helyzetet Oroszország bonyolítja igazán. A narancsos forradalom idején, 2004-2005-ben Ukrajna Nyugat felé orientálódott a korábbi orosz kapcsolatok helyett. Erre Oroszország „lejjebb tekerte” a gázcsapokat, és Európa rémálma valóra vált. Az oroszok a Lengyelországon és Ukrajnán keresztül futó gázvezetékek révén függő helyzetbe hozta az öreg kontinens államait. Így nem meglepő, hogy az európai energiapolitika alapvető kérdésévé vált a függő helyzet.
Manapság ez a forgatókönyv kevésbé valószínű. A cseppfolyós gáz szállítása nem kötődik vezetékekhez, a reverz földgázszállítással pedig összekapcsolták a vezetékeket, így Ukrajna nyugati irányból is vásárolhat gázt, például Magyarországról.
Az Ukrajnán keresztül szállított gáz csökkentett mennyisége azonban más módon okozhat fájdalmat. Az orosz gáz tranzitdíjából két milliárd dolláros bevétele van az országnak. Ha a gázt az Északi Áramlat 2-ön át szállítják majd, akkor Ukrajna bevételei csökkennek, és még lassabban halad gazdasági talpra állítása. Pedig ebbe sok pénzt ölt már mind Európa, mind az Egyesült Államok.
Az új vezeték terve egyúttal üzenet is Moszkva számára, annak az üzenete, hogy az EU képtelen az egységes fellépésre ilyen fontos ügyekben.
