Fellendülőben
Amit pár éve még senki sem gondolt volna: az eurózóna gazdasága gyorsabban nő, mint az Egyesült Államoké. Ahogy múlt héten Jean-Claude Juncker is fogalmazott: Európa „vitorláit ismét szél dagasztja”.
Valójában a tizenkilenctagú eurózóna már két éve lehagyta a gazdasági növekedést nézve Amerikát, emlékeztet a Guardian cikke. Az öreg kontinensen 2,3 százalékkal, a tengerentúlon pedig 2,2 százalékkal emelkedhet idén a GDP, miközben a munkanélküliség 2009 óta a legalacsonyabb szinten van, és az ipar is újra pörög, a termelés tavaly 3,2 százalékkal nőtt.
A fellendülés valószínűleg folytatódni fog, véli James Nixon az Oxford Economics európai vezető elemzője. „Az eurózóna sokat dolgozott azon az emúlt tíz évben, hogy rendet tegyen a háza táján, és véghezvigye a strukturális reformokat.”
Persze a gazdasági válság azért nem múlt el nyomtalanul. Franciaországban például 1,7 százalékos a GDP növekedés – köszönhetően a Macronba vetett bizalomnak –, de ez még így is jóval elmarad az eurózóna átlagától. A német gazdaság bár stabil, de a németek egyre inkább aggódnak az egyenlőtlenségek és az alacsony munkabérrel járó állások miatt. Spanyolország magához tért a válság után, de itt is szépen nyílik a gazdag-szegény olló, a munkanélküliség pedig 17 százalék, a görög adat után a legrosszabb. És hát az olaszoknál is ott vannak a mélységesen eladósodott bankok.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Mekkora gond a munkanélküliség?
„Az eurózóna gazdasága gyorsabban kellene nőjön, hogy meredekebben zuhanhasson a munkanélküliség.” Ezt már Cinzia Alcidi, az Európai Politikai Tanulmányok Központja gazdasági részlegének vezetője mondja. Az övezeten belül most 9,1 százaléknál jár az állástalanok aránya, míg az EU-átlag 7,7 százalék, Amerikában pedig ugyanez a mutató 4,3 százalék.
Egyfajta megoldás lehet Macron munkaügyi reformja, ami egyszerűbbé tenné a kkv-knak, hogy kirúgjanak dolgozókat. Ezzel könnyebben cserélődhetne az állomány, ami esélyt adna a fiatal, képzetlen munkakeresőknek, hogy betörjenek a munkaerőpiacra. Ha bejön a francia kormány terve, nyomás hatására hasonló reformok bevezetésére kényszerülhet Olaszország is.
„Könnyen lehet, hogy ezzel egy évtizednyi növekedés indulhat el, az euróövezet többéves aranykora” – véli Nixon.
Az eurózóna jövője
Az eurózóna megreformálása is Macronékra vár még. Két nappal a német választások után, szeptember 24-én a francia elnök várhatóan közzéteszi részletes terveit az övezetre nézve, többek között egy közös pénzügyminiszter és egy euróövezeti parlament ötletét.
A nagy képet tekintve meglehet az összhang, de arról hogy hogyan is érjék el az eurózóna szorosabbra húzását vannak még viták. „A francia ötletek túl ambiciózusok lehetnek majd a németek számára” – véli Alcidi. Kérdés aztán az is, hogy mekkora legyen az eurózóna esetleges jövőbeli költségvetése, vagy mire használják a pénzt?
Az euróövezet felvirágoztatása mellett az EU a kereskedelemre is koncentrál. Donald Trump megválasztása és az „America First” jelszava segített felgyorsítani az EU-Japán szabadkeresedelmi egyezményt, Juncker pedig azt nyilatkozta, az Európai Bizottság egyeztetésbe akar kezdeni Ausztráliával és Új-Zélanddal is. Nagy-Britannia pedig úgy néz, nagyon egyedül maradhat.
