Semmit sem mondtak a tárgyalásról
Ignacio Garcia Bercero európai és Dan Mullaney amerikai főtárgyaló nem nyilatkozott az újságíróknak a péntekig tartó újabb tárgyalási forduló megkezdésekor. Megfigyelők azért tartják különösen fontosnak ezt a fordulót, mert annak eredményességéből esetleg következtetéseket lehet levonni arra nézve, milyen előrehaladás várható a Juncker-bizottságtól, változnak-e a kilátások az előző, José Manuel Barroso vezette bizottság távozása után.
A megkötendő megállapodást Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Paktumnak (angolul: Transatlantic Trade and Investment Pactnek, vagyis TTIP-nek) nevezik, ami jól jelzi, hogy nem csupán a már ma is viszonylag alacsony vámkorlátok lebontásáról szól majd a tervek szerint, hanem az áruk és szolgáltatások előállítására, illetve forgalmazására vonatkozó európai és amerikai szabályozás összehangolásáról is.
Aggódnak Európában
A tárgyalóasztalnál közel két évvel ezelőtt megkezdett erőfeszítések egyelőre nem hoztak áttörést, aminek a fő oka az, hogy az európai politikai közvélemény jelentős része aggodalommal tekint a tervezett ügyletre, és attól tart, hogy az megnyitja majd az utat a tőkeerős, globális szerepet játszó amerikai nagyvállalatok érdekeinek – környezet-, illetve fogyasztóvédelmi szempontokon átgázoló – európai érvényesítése előtt.
Ezek az aggodalmak főként a Befektető-Állam Vitarendezésként (angolul Investor-State Dispute Settlementként, vagyis ISDS-ként) emlegetett döntőbíráskodási mechanizmussal kapcsolatosak. Az elképzelések szerint ilyen mechanizmust vehetnének igénybe azok a vállalatok, amelyek saját érdekeikre, kereskedelmi, illetve befektetői megfontolásaikra nézve sérelmesnek tartanak valamilyen nemzeti jogszabályt, előírást. Az ISDS alkalmazása végső soron a nemzeti joghatóságok érvényesülésének nemzetközi eljárással való helyettesítését, megkerülését jelentené, és ellenzői szerint kétségbe vonná az államok szuverenitását, hiszen a vállalatokat az államokkal azonos jogi pozícióba emelné.
