A MÁV adventi kínálatában hiába is keresnénk a horvát célpontot. Prága, Brno, Krakkó, Varsó, Drezda, Graz és Salzburg a kiemelt ajánlatok. Bécset ugye hirdetni sem kell, mert oda menetrend szerint megy pár óránként, busz is, vonat is Budapestről. Zágrábba van ugyan reggel egy busz, meg vonat is, vagy kettő, de könnyen a horvát fővárosban ragadhatunk, ha lekéssük a ritka csatlakozást.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Csúcs a jégpálya
Tavaly volt alkalmam vizitálni a zágrábi ünnepi kirakodást, vagyis pont a „Európa-bajnok” desztinációt. A magyar történelemben negatív figuraként elkönyvelt, ám a horvát históriában a függetlenség kikiáltójaként számon tartott Jelasics bánról elnevezett főtéren tényleg pazar volt a karácsonyi vásár. Bár nekem még ennél is jobban tetszett a hangulatos Zrinjevac park, mert imádom a köztéri jégpályákat. Pláne, ha ódon platánfák között róhatjuk a köröket.
Tényleg csodás a zágrábi advent, de off szezonban azért nem olyan egyszerű Budapestről odajutni, majd onnan visszatérni. Annak ellenére sem, hogy Horvátországban kényelmes és magyar pénztárcával is megfizethető a tömegközlekedés.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Repülni jó
Szóval, épp egy éve, a zágrábi reptérre mentünk kocsival egy ismerősért, aki éppen Splitből érkezett. Mondhatni, a belföldi légi járatok ott betöltik hivatásukat. A tengerparti nagyvárosokból nemcsak szezonban, de év közben is naponta többször indulnak repülők a fővárosba. Körülbelül 40 euróért 45 perc alatt Zágrábba lehet érni.
A spliti repülőtérre félóránként megy busz, a becsekkolás, lévén belföldi a járat, tényleg csak percek kérdése. Nincs nagy plusz költség, semmi fölösleges izgalom.
A zágrábi reptér is egészen kellemes, olcsó a kávé és az átszállásra váróknak sem kell a földön vagy padon pihenniük, mint Budapesten, van egy kényelmes, félhomályos nyugágyzóna.
Zágráb végállomás?
Ha minden ennyire klappol, akkor mégis hogy kerül az ember Zágráb belvárosába a karácsonyi sokadalomba? Nos, úgy, hogy Zágráb és Budapest között off szezonban lényegében csak az autózás működik. Repülni csak nyugat-európai átszállással lehetne. Őrült áron. Kora este meg már se busz, se vonat.
Jellemző a nehézségekre, hogy egy népszerű autómegosztó oldalon félóra alatt találtam utastársakat. Odafelé három horvát fiatal vittem haza, akik Pesten buliztak. Többet nem tudok róluk, mert végigaludták az utat. Visszafelé, egy chilei világjárót a zágrábi buszpályaudvaron szedtem össze, míg egy Erasmus-ösztöndíjas spanyol diák egy belvárosi kávézóban várt.
Mindketten Budapestről utaztak tovább, s már azt a lehetőséget is megnézték, hogy mi lenne, ha Ljubjanán keresztül mennének. De azon a téli estén a szlovén fővárosba sem jutottak volna el.
Tucatnyi kávézó
A horvát belföldi buszok külön megérnének egy misét. Ugye, az „átlag magyar” mindig valami nemzetközi járatra száll fel, vagy valamelyik utazási iroda szezonális szolgáltatását veszi igénybe. Pedig ha nem lépjük át a határt, s vállaljuk a belföldi jegyváltás nyelvi nehézségeit, akkor töredékáron utazhatunk, mondjuk, Splittől egészen Eszékig is, akár egyetlen éjszaka.
A zágrábi buszpályaudvar abban is különbözik a pestitől, hogy kétszámjegyű a kávézók száma. Szóval, nem kell egy rossz büfé előtt álldogálni órákat, valami zaccos löttyel a kezünkben, ehelyett jó kávékat ihatunk hangulatos környezetben.
Ha már odáig elvergődtünk…
Akárhonnan nézzük. Hiába olyan, vagy talán még szebb is a zágrábi advent, mint a pesti. A két főváros off szezonban gyakorlatilag el van vágva egymástól, ha leszámítjuk az autós turizmust. Ami meg ugye, nem is annyira olcsó.
Ezért, ha már Zágrábig elvergődünk valahogy, akkor sokkal jobban járunk, ha a Jelasics téri vizitet követően levonatozunk, elrepülünk, vagy odabuszozunk Rijekába, hogy az ottani Korzón szívjunk magunkba egy kis fiumei hangulatot. De célba vehetjük Zadart, hogy belehallgassunk a tengeri orgonába, vagy Splitet, ahol már kimondottan mediterrán a tél és egészen a tengerpartig fut a vonat.
Esernyőt azért vigyünk magunkkal, mert egy langyos zápor bármikor elkaphat minket. Bár annak is van varázsa, mikor az esőcseppeken törnek meg a karácsonyi fények.
