Hirtelen kibillenti az élmény
Nemes Jeles László műve, amelyet sokan a cannes-i filmfesztivál díjesélyeseként emlegetnek, viszonylag ismeretlen nézőpontból mutatja be az auschwitzi haláltábort. A film nem árulja el, hogy mikor és hol vagyunk, de ezzel az első képsorok után azonnal tisztában van a néző. Erdély Mátyás operatőr kamerája a több mint másfél órás filmben szinte szünet nélkül követi a haláltábor Sonderkommandójának egyik tagját, Sault, akit az tép ki az apátiából, hogy azt hiszi, 14 éves fiát pillantja meg a gázkamrában meggyilkoltak között.
Nemes Jeles László filmje azért „szép és okos”, mert állandóan lebegteti, hogy Saul tényleg a fiát találja-e meg. A gázkamrák halottait a krematóriumba szállító sonnerkommandósok a saját szűk világukba menekülnek, „őt meg egy olyan élmény éri, ami hirtelen kibillenti” – magyarázta Röhrig Géza.
A film a pokol epicentrumában játszódik
A színész a helyzetet érzékeltetésére Benedek István Aranyketrec című könyvére utalt, amely egy pszichiátriai intézetben játszódik: a vizitre érkező orvost egy reggel az elmebetegek üvöltése helyett csönd fogadja, az egyiküknek gyermeke született, és ez olyan elementáris élmény volt a többiek számára, hogy gondozni kezdték. „Auschwitzban az a dolgok rendje, hogy tízezer embert égetnek el egy nap. Ennyi halál között az egyik mégis ki tud emelkedni, ami fantasztikus vigasz. Azt gondolom, hogy Saul boldog ember” – mondta Röhrig Géza, hozzátéve, hogy „miközben a film a pokol epicentrumában játszódik, mindazonáltal a remény filmje”.
A színész szerint Saul felemelkedik a helyzethez, miközben a sonderkommandós társai megpróbálják „lehúzni a fejüket, hogy a hullámok átvonuljanak fölöttük”.
Erkölcsi kérdések sora
A Saul fiával az alkotók célja nem az volt, hogy bemutassák a haláltáborok életét, a kameramozgás és a történet sem erre koncentrál. A nézőt mégis mélyen megrázza a film, mert személyes történeten keresztül látjuk. „A nagy kérdés, amit a film után sokan magukban dédelgetnek: én hogyan viselkedtem volna?
Az igazán nagy alkotások az ember önismeretét mélyítik el. A nézőnek önmagába kell néznie, hogy rájöjjön, arra, helyes úton jár-e, helyes módon él-e, vajon szolidáris tudott volna lenni, tudott volna Saul lenni? Nem hiszem, hogy egy informatív, tényfeltáró dokumentumfilm ezt nyújthatja. Az élet erkölcsi kérdés, a magatartás erkölcsi kérdés, egy dokumentumfilm nem tud rákérdezni olyan katartikus erővel, mint egy művészfilm vagy fikció” – fejtegette a színész.
Minden nap meglátogatta Auschwitzet
Amikor Lengyelországban élt, egy hónapon át minden nap elment az auschwitzi emlékhelyre. „A világ legnagyobb temetője, az aurában, az atmoszférában valamilyen módon ez érződik. Az ember megöregedve, a halálhoz közeledve teszi fel magának a legőszintébb kérdéseket.
Én Auschwitzban úgy éreztem magam, mintha 49 millió éves lettem volna, nagyon megöregedtem ott. És a hely olyan erővel tette fel a kérdéseket számomra, hogy úgy akartam onnan kisétálni, hogy előlem az emberi élet törékenységét semmilyen fátyol nem takarhatja el. Minden pillanatban a halálra szegezett szemmel akarok élni, készen arra, hogy az életemet, annak szentségét megéljem” – fogalmazott a magát hívő embernek valló színész.
Nagy volt a kockázat
A jelenleg a cannes-i filmfesztiválon tartózkodó rendező korábbi három rövidfilmjét is együtt forgatta Erdély Mátyás operatőrrel, aki ezúttal is részt vett a film előkészítésében. Mint mondta, az első pillanattól úgy érezte, hogy olyan produkció, amibe érdemes belefogni.
„Iszonyatosan nagy rizikót vállalt, de azt gondoltam, hogy László megoldása zseniális. A témához választott filmnyelvi szótára tökéletes megoldás volt.”
A Sorstalanság díszleteit használták
Az operatőr megjegyezte, hogy a rendező Türelem című kisjátékfilmje, amin együtt dolgoztak, már arra a koncepcióra épült, amire később a Saul fia is. „Gyakorlatilag a film előtanulmányának tekinthető.” A Saul fia 35 mm-es filmanyagra készült. Technikailag abból a szempontból volt nehéz az operatőri munka, mert hosszú beállításokkal dolgoztak. Erdély Mátyás szerint Nemes Jeles László ideális rendezői koncepciót talált a filmhez.
A forgatás Budapesten és Fóton zajlott, egy dél-budai egykori honvédségi épületet és a Sorstalanság egykori díszleteit használták a munka során.
Kérdéses volt a vége
Az operatőr egy kérdésre elmondta, hogy a film befejezéséről nagy viták zajlottak, „nagyon érdekes, szép folyamat volt, ahogy a végső forma kialakult”.
A Saul fia forgatókönyvét Nemes Jeles László és Clara Royer írta, a film producere Sipos Gábor és Rajna Gábor volt, a főszerepeket Röhrig Gézán kívül Molnár Levente, Urs Rechn és Zsótér Sándor alakította. A Laokoon Filmgrup gyártásában készült alkotást a Magyar Nemzeti Filmalap több mint 320 millió forinttal támogatta. A filmet a Mozinet Kft. forgalmazásában június 11-től vetítik a magyar mozikban.
