A következő választást a jövő év harmadik negyedévében tartják Németországban, ahol egy gondokkal hadakozó Angela Merkelnek kell majd a portékáját példátlanul fényesre pucolva eladni az általános hazai (és némi nemzetközi) elégedetlenség közepette. Ez ismét csak a nacionalizmus erősödét juttatta az eszembe és azt, hogy mindennek milyen hatása lehet a német választási kampány lebonyolítására általában, azaz mindkét oldalon – állapítja meg Veksler.
A továbbiakban így fogalmaz: e
ddig Merkel világosan látta azt az érdemi szerepet, amelyet Németország a jelenleg Európát megbéklyózó slamasztika kellős közepén játszik, és kitett magáért annak érdekében, hogy a nagyobb Európa érdekei és az általa jelenleg irányított nemzet prioritásai egyensúlyba kerüljenek. Sok független megfigyelő szerint Merkel, majd később Weidmann túlságosan is gyakran foglalt el szigorúnál is merevebb álláspontot a henyélő Dél-Európa finanszírozását illetően. Nos, nekik azt üzenem „csigavér, ez még csak a kezdet, a java még hátra van”!
A dolgok majd 2013-ban merevednek meg, válnak előbb szenvtelenné majd végül kellemetlenné.
Amikorra elég közel kerül már a német választások időpontja (szerintem 2013 II. negyedéve eleje/közepe táján), nos addigra az idén sokak által még csupán durvának és ésszerűtlennek értékelt hozzáállást és rugalmatlanságot felváltja a merev, szenvtelen, majd végül a bántóan kellemetlen hangnem, sőt idővel valószínűleg a hasonló politika is. Nekem úgy tűnik, hogy Merkel prioritásai között Németország jóléte és hosszú távú boldogulása (meglehetős gyorsasággal) a második helyre fog szorulni legyünk őszinték , a saját személyes érdekek mögé. Eközben a kancellárasszonynak nyilván óvatosan latolgatnia kell, mi az, amit a szavazói megengednek, eltűrnek és lenyelnek, mi az, ami Németország javát szolgálja, és mi lesz az (ha lesz egyáltalán ilyesmi), ami miatt őt majd ismét megválasztják.
Azt kapásból garantálom, hogy Németország politikai tablójának másik fele Merkelhez képest jóval kevésbé bábáskodó. Tudjuk miként sikeredett az idei esztendő, és mivel már a jövő év is jócskán formálódik, tehát elmondható, hogy az európai szuverén adósságok válsága körül semmi, de egyáltalán semmi nem oldódott meg, és a tojótyúk Németország egyre nagyobb nyomás alá kerülve lesz kénytelen azokat az aranytojásokat kipottyantani, amelyek Európa maradék részének az élelmezéséhez, ruházkodásához és ahhoz szükségesek, hogy a cudar tél hidegében legalább langyos lehessen a lakás. Ebben a globális (főként Európa-központú) fejetlenségben elképzelhető-e olyan alternatív forgatókönyv, amelyben Merkel nem kerül a középvonal közelébe, sőt talán a másik oldalára annak érdekében, hogy jövőre szavazatokat szerezzen és végső soron győzedelmeskedjen?
Mi fog történni, ha Európa ügye jövőre ismét kopogtat az ajtón?
Ez lényegében annyit jelent, hogy amikor 2013-ban az I. negyedév vége felé (a piacon) a „szakadékból” kikecmeregve és az európai zsivajt, mint háttérzajt figyelmen kívül hagyva már kezd mindenki magához térni, nos addigra annak rendje és módja szerint el is készül a csodás medvecsapda. Európa problémái nem tűnnek el, sőt dörömbölnek Németország ajtaján az első szülöttet és még annál is többet követelve… Akkor ugyan milyen válaszra számíthatunk?! Én nem vagyok politikai szakértő, és arról se mernék vitát nyitni, hogy jövőre kinek terem Európában babér, de függetlenül attól, hogy ez a személy végül is ki lesz, a játszma két legvalószínűbb kimenetele szerintem (legrosszabb esetben) az lesz, hogy Németország kilép, vagy (legjobb esetben) az, hogy az eddig pénzt fejő kéz fityiszt mutat.
