Egyszerűbb számlák lesznek, hogy „megértsék az emberek, mi a fészkes fenét tartanak a kezükben”…, mondta ugyanott…
Ideges a légkör kormányzati körökben, feszült a társadalom, durvul a hangnem. Merthogy a miniszterelnök nem baráti beszélgetésen, békés borozgatás közepette fogalmazott így, hanem hivatalosan, Vásárosnaményben, kihelyezett kormányülés után tájékoztatta a közvéleményt.
Mondják, a stílus maga az ember. Esetünkben azonban nem is igazán az immár kormányzati szintre emelkedett fészkes fenézéssel és kabarézással van a baj. Sokkal inkább a szitkozódás, az indulat mögött rejtőző tartalommal.
Kibújik a szög a zsákból. Merthogy itt ismételten az derült ki, ha nem sikerül végig járni a közbeszerzések, a pályáztatások, a tárgyalások rögös útját, akkor majd nem tendereztetünk, eldöntjük magunk a kérdéseket, saját szándékunk, saját akaratunk szerint, aztán kabarézzatok tovább, ahol akartok.
Erről az elmúlt időszak számos döntése jut eszembe. A legutóbbi például a nyugdíjakkal kapcsolatos. A minap jelent meg az egyik napilapban: ,,várható nyugdíjuk ismerete nélkül is 15 napon belül kell dönteniük az idén 62. életévüket betöltő pedagógusoknak, hogy kérelmezik-e a kormánytól az öregségi nyugdíjellátás melletti továbbfoglalkoztatásukat. Eszerint az államosított iskolákat irányító Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak fogalma sincs arról, hogy a jövendő nyugdíj mértékének megállapítása 30-70 napba is beletelhet a nyugdíjfolyósító szerveknél.”
Az, hogy ez a kurzus nem nyugdíjas párti, azt régen ismerjük. A helyzet viszont nagyon is figyelemreméltó. A napokban jelent meg egy értékelés a Policy Agenda elemzője részéről. Ebben érdekes tényadatként fogalmazza meg, hogy majd félmillió ember kiesett a nyugdíjrendszerből.
A miérteket ismerjük. A nagyobb kérdés viszont az, hol vannak most? Hol vannak az egykor leszázalékolt, mozgássérült, vagy éppen korábban az állam részéről korkedvezménnyel nyugdíjazottak? Az biztos, hogy csak töredék részük jelent meg a közfoglalkoztatásban. Legalábbis az adatok szerint.
A politikai elit, a politikai osztály egy részének nyilván ebben a kérdésben sincsen ínyére, hogy a mai fejlett világ zömmel az együttműködés, a kollektív intelligencia elvére épül. Mennyivel egyszerűbb lenne a megmondom, ti megcsináljátok gyakorlata. Feltéve, ha jót mondok, mert ugyebár nálunk már ez is kérdéses. Nem én állítom ezt, hanem a fejlett Európa, azoknak az országoknak a lakói és vezetői, ahová egy ideje felzárkózni szeretnénk…
Nincs, mit csodálkozni! Ha elfogynak az érvek, ha elkopnak az értelmes emberek, akikkel konzultálni lehetne, ha a korszerűen gondolkodó fejek Nyugaton és a Tengerentúlon keresnek boldogulást, ha az egyetemista korba jutott fiatalok többségének leghőbb célja, hogy minél előbb átlépje az országhatárt, kifelé, akkor aztán, akik itt maradtunk és egyre durvábban vitatkozunk, széttárhatjuk a kezünket, tényleg csak egyet mondhatunk.
A fészkes fene egye meg!
