A találkozó után nyilvánosságra hozott közleményben, mint azt a Tőzsdefórum is közölte, hangsúlyozzák: „Strukturális reformokat hajtunk végre a növekedés és a magánszektor tevékenységének gyorsítása érdekében, felismerve, hogy a fellendülést a jól működő piacok alapozzák meg. Gondoskodni fogunk arról, hogy a makrogazdasági politikánk megfelelő legyen a növekedés gyorsításához, a kereslet élénkítéséhez és a világgazdaság kiegyensúlyozásához”. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy 2018-ig újabb 2,1 százalékkal gyorsítanák a világgazdaság gyarapodását, ennek következtében sok-sok millióval növekedhetne a munkahelyek száma.
A gondok politikaiak és gazdaságiak is egyben
A célok megfogalmazása egyértelmű és határozott, a részletekről, azaz a megvalósítás miértjéről, azonban eleddig vajmi kevés szivárgott ki. Ezek ismerete nélkül pedig talán mégsem annyira meggyőző a nyilatkozat. Különösen annak tükrében, hogy a G20-ak vezető államai is saját országuk gondjaival küzdenek. Ezek egy része politikai és gazdasági egyben.
Az Amerikai Egyesült Államokban a félidős választások során éppen most maradt alul a regnáló elnök, Barack Obama pártja, s bármennyire is kezd meggyőzővé válni az amerikai gazdaság növekedése, kérdéses: sikerül-e létrehozni a politikai erők között azokat a kompromisszumokat, amelyek nélkül nem csak a fenntartható növekedés, hanem az ország működtetése is jelentős gondokat okozhat.
A G20-ak a világgazdaság növekedését ösztönöznék
A világ növekedése jelentős részben függ az ázsiai országok fejlődésétől. Ebből a szempontból sem rózsás a kép. Kína bejelentette, hogy kisebb gazdasági növekedésre számítanak, Japán pedig azt közölte, hogy a várt növekedés elmaradt a szigetországban, sőt az elmúlt negyedévben visszaesett a gazdaság teljesítménye. Gond van azonban a G20 legtekintélyesebb európai országában Németországban is, a Bundesbank éppen a közelmúltban hozta nyilvánosságra friss prognózisát, amelyben lefelé módosította idei és jövő esztendei várakozását is.
A G20 államai között speciális szerepet betöltő Európai Uniós képviselet is számos magyarázattal tartozik a közösségnek. Ezek közül is az egyik az, hogyan sikerül az elkövetkező években eredményesen egyben tartaniuk a közösséget. Erről a kérdésről a tanácskozáson résztvevő kifelé kacsintgató brit miniszterelnöknek is lehetett mondanivalója.
S, ha már növekedés, a G20 dél-amerikai országaiban sem túl kedvező a helyzet. Argentína évek óta gondokkal küzd, a Brazíliában frissen megválasztott régi-új politikai vezetés most elsősorban azon mesterkedik, hogyan tartsa egyáltalán növekedési pályán az országot.
Nem kapott megfelelő hangsúlyt a klimavédelem
A G20-ak nagyágyúi közül tehát a legtöbben maguk is komoly gondban vannak, ami azért sem mellékes, mivel ezek az államok lefedik a világ bruttó nemzeti össztermékének legalább kilencven, a kereskedelemnek pedig a nyolcvan százalékát. Nem nehéz a következtetés: a G20-aknak elsősorban a saját háza tájukon kell eredményesebben söprögetni, hiszen a vezető országok belső problémái vetítődnek ki valójában a világ egészére.
Az olyan további globális problémák, mint a klímavédelem is napirendre kerültek, de nem kaptak igazi hangsúlyt. Pedig erre is nagyjából igaz mindaz, mint ami a gazdasági növekedésre. A CO2 kibocsátás szempontjából alapvetően a két legjelentősebb szennyező államnak, Kínának és az USA-nak kellene valamilyen erős szemléletváltozást, vagy valamilyen kézzel fogható, átütő programot felmutatnia.
A klímavédelem szempontjából nem jó előjel az sem, hogy Európa első számú gazdaságában, Németországban politikai és szakmai körökben is egyre hangosabban vitatják, tudja-e tartani a német állam a gazdaság – koalíciós együttműködésben is vállalt – kizöldítését. A pártok közötti megegyezésbe ugyanis az a vállalás került be, hogy Németország 2020-ig legkevesebb negyven százalékkal csökkenti a CO2 kibocsátást. Ez azonban – megfigyelők szerint – az ipari lobbik, különösen a szénerőművek reprezentánsainak a nyomása miatt egyre nehezebbnek tűnik.
Oroszország és Putyin személyisége dominált a találkozón
A geopolitikai kérdések eltérő hangsúllyal ugyan, de napvilágra kerültek. Jóllehet politikai érdek a Közel-Kelet súlyos konfliktusának, az Iszlám Állam terror szervezetének megfékezése, elhatározások már vannak, de a sikert hozható szárazföldi beavatkozás még várat magára. Ez sem könnyű kérdés, hiszen maga az amerikai elnök még jóval korábbi, választási ígéretében, az amerikai jelenlét leépítését ígérte. Ráadásul az Amerikai Egyesült Államok költségvetése sincsen abban a helyzetben, hogy könnyen elviselne további hadi kiadásokat.
A csúcstalálkozóra leginkább egy további geopolitikai problematika, az orosz-ukrán válság, s ezen belül is Oroszország nagyhatalmi, agresszív megnyilvánulásai, s az orosz elnök Vlagyimir Putyin személyiségének kritikája nyomta rá a bélyegét. A fejlett világ, maguk a G20-ak láthatóan nem tudnak, mit kezdeni ezzel a problematikával. Oroszország megrendszabályozása, elszigetelése láthatóan nem hozta, hozza meg a várt eredményt. Miközben Moszkva európai és amerikai kapcsolatai egyre fagyosabbak, addig az orosz politika nagy erőkkel menetel Ázsia irányába. Léteznek ma már olyan számítások, hogy Kína lett az oroszok legnagyobb energetikai partnere, oda irányul az orosz energetikai export nagyobbik része.
Az orosz elnök vette a kalapját és angolosan távozott
Egyelőre tanácstalanok a G20-ak Putyin személyiségével szemben is. A fenyegetés, a tiltás, az elszigetelés láthatóan lepereg az orosz elnökről. Moszkva jól választotta meg azt az időt, amikor világhatalmi igényekkel lép fel. Az energiafüggőség nagy fegyver, különösen a világ fejlődésének abban az időszakában, amikor a legfejlettebb országok maguk is súlyos gondokkal küzdenek.
Már a csúcstalálkozó előtt is ,,hangoltak” a fejlett országok vezetői az orosz, illetve Putyin kérdésben. Így aztán a tanácskozás egyik fő iránya Oroszország és Putyin lett. Az orosz elnök valójából találkozott mindenkivel, aki számít a világban. Kétoldalú megbeszéléseken is megpróbáltak tisztázni – minden bizonnyal – politikai és gazdasági kérdéseket.
Hogy sikerrel-e? Erre a kérdésre egyértelmű a válasz. Putyin vette a kalapját, s a csúcstalálkozó befejezése előtt angolosan távozott.
