A találkozón jelen lesz az Európai Unió és az orosz-fehérorosz-kazah vámunió több magas rangú képviselője is. A találkozót nagy nemzetközi érdeklődés kíséri. Erre az is okot ad, hogy egy nappal az esemény előtt mindkét ország részéről komoly események történtek.
Mozgalmas eseménysor a minszki találkozó előtt
A legfontosabb, hogy Petro Porosenko hétfőn este a Twitteren közzé tette az ukrán parlament feloszlatását. Ennek fő oka az volt, hogy a szeparatistákkal folytatott harcok közepette egy hónappal ezelőtt gyakorlatilag felbomlott a parlamenti koalíció. A pártok nem tudtak megállapodni az új kormányról, ezért az alkotmány előírása szerint lépnie kellett az ukrán elnöknek. A törvényeknek megfelelően hatvan napon belül új választásokat kell tartani az országban.
Porosenko egyik szóvivője szerint erre október 26-án kerülhet sor. Az elnök maga azt hangsúlyozta: a parlamenti választások a béketervének részét képezik. Ez a szembenálló felek közötti párbeszéd megkezdésének kulcseleme. A választócédula a legerősebb fegyver az állampolgárok kezében, amellyel megvédhetik az országot.
A hétfői nap eseményeihez tartozik, hogy az orosz kormány bejelentette, újabb segélyszállítmányt indít Ukrajnába. Ez a konvoj ugyanazon az útvonalon kíván majd haladni, mint a korábbi. Erről az orosz kormány tájékoztatta a kijevi politikai vezetést. Politikai megfigyelők és európai politikusok provokációnak tartják a lépést. Mérsékeltebb elemzők a találkozó előtti politikai nyomásgyakorlás eszközeként fogalmazzák meg a segélyszállítmány bejelentésének időzítését.
Az orosz külügyminiszter kész mindenben együttműködni
Az orosz külügyminiszter időközben úgy nyilatkozott: Oroszország minden tekintetben kész együttműködni az ukrán-orosz válság megoldásában, legyen szó találkozóról Franciaországban, Németországban, vagy az Amerikai Egyesült Államokban. Ezenkívül azt is hangsúlyozta, kész a gazdasági kapcsolatok harmonizálásra is Ukrajnával, és az Eurázsiai Vámunióval, amelynek Oroszország mellett Fehéroroszország és Kazahsztán is a tagja.
Az orosz ukrán konfliktus ma újabb fejezetéhez érkezhet. Ám egy tényleges fegyverszünet elérése is kérdéses. Valójában a szembenálló feleken kívül az összes érintettnek érdeke lenne egyfajta rendezés. Kérdés azonban, hogy lezárható-e véglegesen Krím ügye, Kelet-Ukrajna egyéb területeit illetően pedig szinte csak nyitott kérdések vannak.
Az Európai Uniót és Oroszországot ráadásul rengeteg gazdasági szál köti össze. A már bejelentett korlátozások és embargók láthatóan és érezhetően minden érintettnek hátrányokat jelentenek. És ott van még a legnagyobb ütőkártya, az orosz olaj és a gáz, amelytől jelentősen függ Európa energiaellátása.
A gazdasági kapcsolatok helyreállítása közös érdek
Az oroszoknak legalább ilyen fontos, hogy minél zökkenő mentesebben találjanak piacot energetikai termékeik. A napokban közölt elemzést a Capital Economics arról, mennyire meghatározó az orosz exportban az uráli nyersolaj. A vizsgálódásra az adott okot, hogy a kőolaj hordónkénti ára a júniusban mért 114 dolláros átlagról 100 dollár alá csökkent. A ház elemzői közölték: számításaik szerint az egyensúlyos orosz költségvetéshez jelenleg 105 dolláros olajár szükséges. Becslésük szerint minden tíz dollárnyi olajárcsökkenés csaknem 25 milliárd dollárral – az éves orosz GDP 1,2 százalékával – csökkenti az orosz exportbevételeket.
A napokban jelent meg egy járműpiaci elemzés is. Ez arra mutatott rá, hogy a válság következtében Oroszországban huszonhárom, Ukrajnában hatvankét százalékkal kevesebb új autó kelt el júliusban, pedig még nem is léptek életbe importkorlátozások.
Mindezek ismeretében értékelhető a magyar nemzetgazdasági miniszter nyilatkozata is. Varga Mihály azt hangsúlyozta: az uniós szankciók sértik a magyar gazdaság érdekeit, a szankciókra adott orosz válasz magyar vállalkozásokat sodorhat, és sodor már bajba. Szerinte átmenti megoldás lehet a közvetlen direkt támogatások európai uniós kifizetése, de az egész szankciós politika felülvizsgálatára és átgondolására van szükség.
Illő-e nagyhatalomnak tekinteni Oroszországot?
A mai találkozó nyilván nem fog választ adni minden kérdésre. Egy biztos, az orosz medve kivillantotta a fogsorát. Kérdés azonban, hogy ezen túl csak körmeit villogtatja-e, megmutatandó erejét, miszerint a huszonegyedik század elején ismét számolni kell politikai és gazdasági súlyával. Ebbe bele férhet az enyhülés, a kompromisszumok keresése. A másik lehetőség, hogy eltökélten halad tovább az eddigiekben tapasztalt kevésbé kompromisszumos úton. Annak feltételezése alapján, hogy elérkezett egy út végére, amikor Oroszországgal ismét nagyhatalomként illő számolni.
