Gyakran előjön, hogy fogalmunk sincs, hogy a másiknak mi baja van, vagy éppen miért számít annyira nagyon egy apró dolog valaki másnak, ami egyébként objektíven nézve teljesen lényegtelen. Nehéz elfelejteni, amikor egy osztálytárs nagyon sokat aggódott azon, hogy nem lesz meg legalább 8 tantárgyból a dicséretes ötöse év végén. Igazából, a dicséretes ötös intézménye talán nem is létezik mindenhol, és már halványul az emléke annak is, hogy mivel lehetett elérni, hogy egy d betűt is odabiggyesszenek az ellenőrzőbe. Az viszont egészen biztos, hogy semmi jelentősége nem volt, pontot sem ért, fel sem olvasták, és úgy általában valószínűleg az emberek jelentős része azt sem tudja, mi az.

Mégis, már-már nevetséges módon volt ez fontos, hogy csak meglegyen ez az elképesztő számú dicséretes ötös. Egészen addig volt persze érhetetlen, amíg meg nem tudtuk, hogy a bátyjának anno 7 volt a maximum, és ő nagyon, de nagyon felül akarta múlni őt. Ettől még persze nem lett több értelme a görcsös hajtásnak és valószínűleg nem is egészséges, de mégis – ha neki ez a fontos. Szinte biztos, hogy mindannyiunkban van pár érdekes dolog, és fontosak nekünk olyan dolgok, amik másoknak teljesen jelentéktelenek. Érdemes lehet tehát inkább megérteni egymást, mintsem furcsán nézni és csodálkozni mások fontosság mércéjén…

Címlapkép forrása: Shutterstock