Keynes leggyakrabban idézett mondata: „Hosszú távon mindannyian halottak vagyunk” („In the long run we are all dead.” )
Keynes szexuális orientációja 1968 óta ismert, egy bizonyos Lytton Strachey bibliográfiájából, aki Keynes szeretője volt. Az irányultságot a jobboldali ellenzők hangsúlyozzák, akik népszerűtlenné kívánják tenni őt, elfelejtetve közgazdasági tételeit. Már 1969-ben megjelent egy könyv „Keynes a Harvardon” címmel, amely egy hosszú fejezetben Keynes személyét egy élethosszig szexuális perverznek írja le. A teljes munkásságát ezek után úgy minősítették, hogy „ellenérzéssel viselkedett a humánus emberi koncepciókkal szemben”és a bolsevizmushoz hasonlították. A könyvet Theodor Roosevelt legkisebb fia által alapított Veritas Alapítvány adta ki, amely igen szélsőséges megközelítéssel szidalmazta a közgazdászt.
Létezik egy hosszú lista azokról a konzervatív közgazdászokról, akik Keynes homoszexualitását hangsúlyozva utasították vissza elméletét, azonban voltak, akik kifejezetten azt rótták fel, hogy rövid távú szemlélete mellett hanyagolja el a hosszú távú következményeket.
Keynes maga is nagymértékben felelős azért, hogy ez a kritika a munkájával kapcsolatosan megfogalmazódott, azonban éppen a legfontosabb könyve „ A foglalkoztatás, kamat és pénz általános teóriája” címében az „általános” szó már eredendően azt jelenti, hogy minden időben, és gazdasági helyzetben érvényes. Ez bizony szerencsétlen hiba, mivel a keynesi gazdaságtan tiszta alkalmazása csupán bizonyos nagyon különleges gazdasági helyzetben alkalmazható, amelyekben az általános szabályok nem működnek, sőt, éppen ellentétesen hatnak.
Ez történik, amikor a kamatok és az infláció annyira alacsony, hogy nincs lényegi különbség a pénz és a kötvény között, vagyis a pénz szinte olyan kötvény, amely nem fizet hozamot. Amikor ez bekövetkezik, a pénzpolitika eszköztelenné válik, mivel a pénzmennyiség növelése nem hoz ösztönzést a gazdaságba, mivel nem okoz további költekezést sem a vállalatok sem a személyek részéről.
Ez a keynesi „likviditási csapda”. Ilyen feltételek mellett lehet igen ösztönző a költségvetési kiadások növelése, mert a pénz, amelyik banki tartalékként vagy megtakarítási betétként várakozik, a fogyasztás vagy a beruházás érdekében mobilizálható.
A USA-ban a jelenlegi válságban alig nulla szint felett vannak a kamatok és az infláció szinte nem is létezik. A Federal Reserve a pénzmennyiséget a 2007-es 825 milliárd dollárról háromezer milliárdra emelte, mégis, csupán szerény ösztönzést tudott adni a gazdaságnak.
Annakidején támadta a laissez-faire gazdaságpolitikát, és azt a hitet, hogy minden gazdasági bizonytalanságot csökkenteni lehet, a kockázat mérhető, továbbá, hogy a részvényárak mindig tükrözik a valós értékeket és a szabályozatlan piacok általában nagyon stabilak.
Olyan gazdaságot írt le, amelynek kiinduló pontja, hogy nem minden jövőbeni esemény írható le mérhető kockázattal. Mindig marad valamennyi valódi bizonytalanság, ami katasztrófát okozhat, ami egy állandóan jelenlévő lehetőség, nem pedig egyszer az életben előforduló sokkhatás. A befektetés voltaképpen sokkal inkább hit, semmint tudományos számításokkal alátámasztott valószínűség. Emiatt állapítható meg nagy, rendszerszintű hibák lehetősége.
Alapvető kérdése, hogy miképpen viselkednek racionális emberek bizonytalan körülmények között? Az általa adott alapos válasz messze túlmutat a közgazdaságtan keretein. Megállapítása szerint az emberek a konvenciók foglyai, amely biztonságérzetet biztosít számukra, hogy helyesen cselekszenek. Fő állítása szerint a jövő a múlthoz hasonló lesz, és a jelenlegi árak korrekten tükrözik a jövendőt. Legjellemzőbb, hogy mindenki a tömegekkel együtt sodródik. Híres aforizmája, hogy a bankár olyan ember, aki amikor tönkremegy, akkor mind hagyományos, mind ortodox módon is tönkremegy.
Bárhonnan is nézzük a jövőt, amit Keynes szerint az új hírek hirtelen és túlzott változásokat képesek okozni. A befektetők nem képesek hatékonyan elemezni az információkat, mert nem tudhatják, hogy melyik közlés a mértékadó. A hétköznapi magatartás könnyen csordaszellemmé alakulhat, emiatt a pénzpiacok az eufória és pánik között őrlődnek.
Keynes koncepciója szerint a pénz bizonytalan szerepet játszik gazdaságtanában. A korábbi közgazdászok szerint a pénz „fizetési eszköz” volt, amely a korábbi barterkereskedelem helyett terjedt el. Keynes kezdte hangsúlyozni működését felhalmozási eszközként. Miért tartanak pénzt az emberek? Válasza szerint a pénz birtoklása a tranzakciók elhalasztását jelenti. Az a vágy, hogy a pénzt gazdagság formájaként tartsuk, egy barométere a saját kalkuláció és az általános jövőbe vetett vélemény közötti különbségnek.
Normális időkben egy ilyen összegű pótlólagos pénzkibocsátás magas inflációt okozna és igencsak megemelné a kamatszintet. Éppen az a bizonyíték évek óta a világ által elszenvedett likviditási csapda létezésének, amiben élünk. A költségvetési kiadások emelése segítené a gazdaság élénkítését Keynes szerint.
Másrészt Keynes elvei a Nagy Gazdasági Világválság idején voltak irányadók, míg követői általánosan használható módszernek tekintik. A keynesi megoldásait eltúlozva és tévesen alkalmazták az Egyesült Államokban több alkalommal is a második világháború után, ami 1970 után stagnálást is hozott, ebben igaza van a konzervatív bírálóknak.
Azonban az, hogy egyes időszakokban rosszul alkalmazták elveit, nem jelentheti, hogy a gyereket is ki kell önteni a kád vizével együtt, hanem az alkalmazás feltételeit kell pontosan tisztázni.
Éppen az alkalmazásával kapcsolatos vélemény, hogy Keynes kivételesen rövidtávra vizsgálja a folyamatokat, és ebben van némi igazság. De az sokkal alapvetőbb következtetés, hogy most a gazdaság azon hosszú távú politika túsza, amely stabilizálni kívánja az adósság arányát a GDP-hez egy időben szembenézve azokkal a sajátos körülményekkel, amelyek ezt a politikát tévesnek tartják.
Röviden, a túlzottan hosszú távra összpontosítás miatt szenvedünk, amely viszont rövid távra megbénítja a gazdaságot és még azzal is fenyeget, hogy emiatt a válság soha nem ér véget.
Charles H Hession közgazdász 1984-ben megjelent életrajzában hangsúlyozta, hogy szexuális irányultsága valóban alakította Keynes politikai hitvallását. „A homoszexualitása egy független elem volt a reformista gondolatai között, és így kívülállóként nézte a heteroszexuális világot.”
Azt hihetjük, hogy emiatt Keynes kicsit kilógott a hétköznapi élet látásmódjából, de emiatt nem feltételezhető, hogy kevésbé gondolkodott volna a gazdaság hosszú távú egészséges fejlődéséről, mint a heteroszexuálisok. Keynes azt értette meg, hogy a hosszútáv lényegében a végtelen megjelenése rövid távon.
Keynes tévedett, amikor szélesebb alkalmazhatóságát látta gazdasági elméletének, mint amire valójában alkalmas. Számos gazdaság szenvedte el téves alkalmazását a múltban alkalmatlan feltételek közötti alkalmazásakor. Ez a kitagadás felé vitte életművét, és emiatt nem alkalmazzák most, megfelelő körülmények között sem.
Történelmi tény, hogy Keynes balettművész várandós felesége, Lydia egy ízben elvetélt.
Befektetésekkel kapcsolatos elvei
John Maynard Keynes (1883-1946), a neves angol közgazdász fejlesztette ki azt a közgazdasági elméletet, miszerint a költségvetési kiadások növelése ösztönzi a gyengülő gazdaságot, amely elvek sokáig vezették a liberális közgazdákat. Ők a huszadik század legnagyobb közgazdászának tartják. Manapság újra reneszánszát élik tanai.
