Fontos kérdések
A tavalyi évben a német Wuppertal Institut közreműködésével alternatív energetikai forgatókönyveket készített az Energiaklub Magyarország számára, amelyben négy szcenáriót modelleztek. Az eredmények szerint az összes energiafelhasználás akár 50 százaléka, a termelt áram pedig 80 százaléka is származhat megújulókból 2050-re, a szükségletek akkor is, atomerőmű nélkül is biztonságosan elláthatóak maradnak.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
A forgatókönyvek költségszámításait most egy hiánypótló kutatással egészítették ki. A cél az volt, hogy tisztábban lássuk: mik azok a hálózatfejlesztési lépések, amelyeket mindenképpen tervez a szakma a következő évtizedekre, és milyen kiegészítő beruházások lennének szükségesek Paks II, vagy több decentralizált megújuló erőmű esetében? A kutatást a szakma egy neves szakértője, a MAVIR korábbi vezérigazgatója, Tari Gábor készítette el az Energiaklub felkérésére.
A tanulmány a hazai villamosenergia-rendszer és a várható fejlesztések áttekintése mellett a modell az „Atom” és a „Zöld” forgatókönyvének hálózatfejlesztési igényeit vizsgálja meg, külön tárgyalva az átviteli illetve az elosztóhálózat területét.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Van olcsóbb megoldás
A számítások azt mutatják, hogy az átviteli hálózat esetében a Paks II megvalósulását tartalmazó „Atom” forgatókönyv esetén lennének magasabbak a költségek. Az elosztóhálózatot pedig a „Zöld” forgatókönyv esetében kellene nagyobb mértékben fejleszteni. A két forgatókönyv összes becsült hálózatfejlesztési költségét összehasonlítva hasonló nagyságrendeket kapunk: a decentralizált energiarendszert megvalósító „Zöld” forgatókönyv esetében körülbelül 11 milliárd euróba, míg a Paks II-t megvalósító jelenlegi elképzelés alapján körülbelül 9 milliárd euróba kerülne a hálózatfejlesztés 2050-ig (világoskék sáv a diagramon).
Természetesen a két forgatókönyv megvalósítása a hálózat fejlesztésén kívül számos egyéb költséggel jár, mind a beruházási, mind az üzemeltetési szakaszban.
A két forgatókönyv összes várható költségét mutatja be a lenti diagram. Jól látható, hogy a magasabb hálózatfejlesztési költségek ellenére a „Zöld” forgatókönyv jelenti az olcsóbb alternatívát Magyarországnak 2050-ig. Az „Atom” forgatókönyv ugyanis elsősorban magas üzemanyagköltségei miatt összesen 132 milliárd eurós, a „Zöld” forgatókönyv pedig az energiahatékonyságnak és a megújulóknak köszönhetően 108 milliárd eurós összköltséggel valósulhatna meg és működhetne 2016 és 2050 között.
Mindezek alapján kijelenthetjük: a zöld alternatíva megvalósítása nem csak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is kedvezőbb lenne Magyarország számára egy új atomerőművön alapuló energiarendszernél – áll az Energiaklub közleményében.
A teljes cikk az Energiaklub honlapján is megtalálható.
