Unós főtanácsnok

Indoklásában a főtanácsnok kimondta, az Európai Uniónak nincs úgynevezett külső hatásköre az EUSFTA azon területeire, amelyek megszüntetik az egyes tagállamok és Szingapúr által kötött kétoldalú megállapodásokat. Véleménye szerint ilyen hatáskörrel kizárólag az érintett tagállamok rendelkeznek. Az ügy hétterét ismertetve az uniós bíróság arról tájékoztatott, hogy az Európai Bizottság érvelése szerint – amelyet az Európai Parlament is támogat – az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a megállapodás megkötésére. Az Európai Tanács és az írásbeli észrevételeket előterjesztő tagállamok – kivéve Belgium, Horvátország, Észtország és a társult Svédország – azt állítják, hogy az unió nem kötheti meg saját hatáskörben a megállapodást, mivel az EUSFTA bizonyos részei az unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe, vagy éppen a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. A főtanácsnok rámutatott arra, hogy nehézségek merülhetnek fel az unió valamennyi tagállamát magában foglaló ratifikációs eljárás során, megítélése szerint azonban ez nem befolyásolhatja azon kérdést, hogy kinek a hatáskörébe tartozik a megállapodás megkötése. A főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot, ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy döntéshozatalkor gyakran azonos álláspontra helyezkedik a testület a főtanácsnokkal.