Mostantól érvényesek az új szabályok
A parlament még 2014-ben fogadta el az új biztosítási törvényt, de tekintettel a felkészülési időre, annak legtöbb szabálya – így a Szolvencia II.-nek való megfelelés követelményei is – csak 2016. január 1-jétől hatályos.
A Szolvencia I. szabályai mennyiségi tőkekövetelményeket írtak elő a biztosítókra, ez most komplex, kockázatalapú tőkekövetelményre változik. Szintén kockázatérzékeny lesz a szavatolótőke-szükséglet számítása is. Ezen túlmenően az üzleti tervezésbe, a pénzügyi helyzet értékelésébe is beépül a kockázatalapú szemlélet.
Kétféle típus
A Szolvencia II. rendszer két, különböző célú tőkeszükséglet mértéket vezet be: az első a szavatoló tőkeszükséglet követelmény (SCR), a második pedig a minimális tőkeszükséglet követelmény (MCR).
Az MCR szintje tükrözi azt a tőkeszintet, amely alatt ultimátumszerű felügyeleti intézkedésre kerül sor. Ez a tőkeszint egy olyan ellenőrzési szint, ahol az eszközök még kellő különbséggel meghaladják a biztosítók ügyfeleinek – a kötvénytulajdonosoknak – a kötelezettségeit, és lehetővé teszik, hogy az üzleti tevékenység rövid távon folytatódhasson.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az SCR viszont azt a tőkeszintet jelenti, amely lehetővé teszi valamely intézmény számára jelentős, előre nem látott veszteség átvállalását, és ésszerű biztosítékot nyújt az ügyfelek számára arra, hogy a biztosító képes lesz kötelezettségeit teljesíteni. Azok a cégek, amelyek tőkéje fedezi az SCR-t, erős pozícióban lévő cégeknek tekinthetők és szabadon alakíthatják üzleteiket, a felügyelet indokolatlan korlátozása vagy beavatkozása nélkül – természetesen a rutin felügyeleti ellenőrzést leszámítva.
Új szemlélet
További új eleme a Szolvencia II.-nek, hogy abban a biztosítói csoportszemlélet kerül előtérbe. A kockázat mérlegelését, majd az aktuális kockázathoz igazodó, szükséges tőke – illetve tartalékok – számítási módját is a biztosítási törvény tartalmazza.
Ugyancsak ott jelennek meg a felügyeleti jelentések új szabályai is. Ezekhez olyan táblázatok tartoznak, amelyek szintén egységesek az unió valamennyi országában. Ezek a gazdasági értékelésen alapulnak és főként a befektetésekről valamint a tartalékokról nyújtanak részletes információt a felügyeletnek.
