Ami biztos, különösen hidegen kezdődik az év. A tavaszias tél után súlyos mínuszokkal köszöntött be a január. Aki teheti, ilyenkor a meleg szobában marad, a jégkristályos ablakon keresztül kifelé nézegetve gondolkozik 2015-ről.
Az esztendő első napjai mindig a bizakodásról szólnak. Arról, hogy jobban élünk, többet keresünk, kiegyensúlyozottabban, nagyobb nyugalomban élünk. Erre talán a korábbiaknál nagyobb lehetőségünk is van. Ha hihetünk a számoknak, s miért is ne hihetnénk, gyorsabban gyarapodtunk, mint korábban. Csökkentek a kiadásaink, több embernek jutott munka a városokban és a falvakban. A pénztárcánkban is nagyobb összegek maradhattak. Erről szóltak, szólnak a számok.
Nemcsak országosan, hanem a háztartásainkban is van költségvetésünk. Többnyire tudjuk, meddig nyújtózkodhatunk.
Ismerjük azt is, hogy nem lesz egyszerű a 2015 sem. Külhonban nagyhatalmak akarata feszül egymásnak, s ebből, mint látszik, mi sem maradunk ki. Pedig jó lenne távol tartanunk magunkat a világot megosztó újabb békétlenségektől.
Bár nagyhatalmak feszülnek egymásnak, a világ mégis csak az együttműködés, a sok-sok kompromisszum segítségével megy előre. Gondolhatunk bármit, itt, az Ókontinesen is csak ez jelenthet megoldást. A tudás, a fejünkben lévő ötletek, a kollektív intelligencia lesz talán a legfontosabb hajtóerő 2015-ben. Persze, ha felismerjük ezt, ha elfogadjuk ezt.
Merthogy a modern gondolkodáshoz – sokkal inkább mint korábban – hozzátartozik, az együttműködés gondolata. Az nyerhet 2015-ben, aki azt keresi, ami embert és embert összeköt, s elutasítja azt, ami elválasztja őket.
Mi ,,tőzsdefórumosok” is ezt az elképzelést kívánjuk erősíteni. Akkor is, amikor azt keressük, miként élhetnének jobban a családok, hogyan oszthatnák be jobban jövedelmüket, miként helyezhetnék biztonságba megtakarításaikat. És akkor is, amikor arról szólnunk, hogyan kellene megóvnunk azt a környezetet, amelyben élünk, ami a miénk, ami megadatott nekünk, és sajátságos számunkra a Kárpát-medencében.
Ablakunk jégrózsái között talán ilyen jövő képe szüremlik át. Talán ez marad meg a fejünkben akkor is, amikor elolvad a jégvirág az üvegen.
