A 2013-tól 2022-ig futó program összesen 95 várost és 25 városi területet, így kerületeket vagy ipartelepeket érint.
A pénzügyi támogatással és kedvezményes politikákkal a kínai vezetés célja elsősorban az, hogy az elöregedő és sokszor elhanyagolt, egykor aktív és a gazdasági növekedéshez komoly mértékben hozzájáruló ipari központok technikai modernizációját, átalakulását, jelenlegi piaci viszonyokhoz való alkalmazkodását segítse.
A központ azt szeretné, ha ezeken a területeken stratégiai iparágak fejlődnének a jövőben, így a felszerelésgyártás, az energia, biotechnológia vagy a környezetkímélő gépjárművek gyártása.
A vállalatokat a központi támogatás mellett arra is ösztönzik, hogy pénzügyi helyzetük feljavítása érdekében kötvénykibocsátással emeljék meg tőkéjüket. A vezetés a csődbe ment állami kézben lévő ipari cégek egykori alkalmazottainak újra munkába állását külön is segítené – áll a tervekben.
Az ország iparvidékei 2011 során Kína teljes bruttó hazai termékének csaknem egynegyedét adták, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság szerint ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy elöregedtek, régi berendezésekkel és rendkívül rossz infrastruktúrával rendelkeznek. Hosszú évek óta ugyanilyen gondot jelent, hogy ezek az ipartelepek súlyos környezetszennyezők, kibocsátásuk csökkentése a nemzeti törekvéseknek is megfelel. A központok fejlesztése új munkahelyek teremtését is szolgálja, ezek a területek ugyanis az átlagosnál magasabb munkanélküliségi rátát mutatnak.
A vezetés 2017-ig a program keretein belül 13 millió új munkahelyet hozna létre, az átalakított ipari városok egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmét pedig 29 900 jüanre (1 jüan=38 forint) növelné.
