A KSH adatai szerint 2017 második negyedévében 196 ezer munkanélküli volt az országban és a munkanélküliségi ráta 4,2 százalék volt (2013-ban még 10 százalék feletti). Ezek az értékek a rendszerváltás óta a legjobb adatok, s ez alapján úgy tűnik, hogy nincs ok az aggodalomra.
Mégis, a GKI felmérésének eredményei arra engednek következtetni, hogy hiába a javuló magyar foglalkoztatottsági mutatók, a válaszadók viszonylag jelentős része még mindig nem érzi biztonságban a munkahelyét – hívja fel a figyelmet a GKI.
Ki fél a legjobban?
1992 óta jellemzően a diplomások tartottak a legkevésbé, a legfeljebb 8 általánost végzettek pedig a leginkább a munkanélküliségtől, de igazából végig együtt mozognak az értékek.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A félelem csökkenését az elmúlt években csökkentette a magyar gazdaság visszaesésének befejeződése, a közmunka elterjesztése, majd a külföldre kivándoroltak és a munkavállalók képzettségbeli problémái miatt kialakult munkaerőhiány, valamint az állami túlfoglalkoztatás.
A júliusi felmérésben – meglepő, és a korábbi trendtől feltehetőleg csak átmenetileg eltérő módon – a legfeljebb 8 általánost végzettek a legoptimistábbak (“csak” 21 százalékuk vár romlást). Az érettségivel rendelkezők körében az arány 23 százalék, a szakmunkás és diplomások között pedig rendre 26-26 százalék.
Vagyis iskolai végzettség szerint közel azonos arányban félnek az elbocsátásoktól, ugyanakkor a képzettebbek most kissé jobban tartanak ettől.
Mennyit számít a kor és az élethelyzet?
Az életkor szerinti megoszlásban a 18 és 51 év közöttiek tartanak legkevésbé a munkanélküliségtől (22-23 százalék), az 51 és 65 év közötti korosztály pedig a leginkább (27 százalék), ami nem meglepő, hiszen az idősebbek nehezebben találnak munkát.
A megkérdezettek válasza munkaerő-piaci aktivitás szerinti bontásban nem meglepő módon a munkanélküliek körében lett a legrosszabb (33 százalék számít további romlásra). A munkanélküliségből – főleg, ha az tartós, képzetlenséggel és hátrányos regionális helyzettel kapcsolódik össze – valóban nehéz a kitörés.
Az egyetemista/főiskolai hallgatók között ellenben messze a legjobbak a várakozások (9 százalék). Ez feltehetően azért van így, mert azt látják, hogy sok álláslehetőség közül válogathatnak. Ugyanakkor, a felsőfokú végzettségűek nem feltétlenül a képzettségüknek megfelelő pozíciókban dolgoznak. Sőt, gyakran alacsonyabb keresettel is kell beérniük.
Munkaerőhiány: mikor látjuk meg a fényt az alagút végén?
Sztrájkhullám a Tesco-ban, égető helyzet az egészségügyben, problémák a vendéglátásban, elhúzódó építkezések, hónapok óta aktuális álláshirdetések informatikusoknak. A munkaerőhiány nem egy új keletű dolog Magyarországon, mégis úgy tűnik, mindig lehet fokozni a szorult helyzetet.
