Számos kihívással néz szembe Rio
Úgy tűnik az olimpia túl nagy, túl költséges és körülményes lett ahhoz, hogy egyetlen város rendezze meg. A megoldás lenne például, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság versenyt írna ki, így a különböző sportágak különböző nagyvárosokban lehetnének.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”96″]
Egy ilyen nemzetközi eseménynél, melynél kiemelt fontosságú a történelem és az elért eredmények erőltetettnek tűnhet. Ám a világ megváltozott, mióta a NOB megrendezte az első modernkori olimpiát még a XIX. században.
A válság szélén Rio
1980 óta a nyári olimpiák versenyszámai 50 százalékkal emelkedtek, az egyes versenyzők, résztvevő országok száma majdnem duplázódott, a rendező személyzet száma pedig triplájára nőtt. A legutóbbi londoni játékokon például 10 ezernél több atléta, és 350 ezer rendező vett részt.
Nem meglepő, hogy az árak szárnyalnak. Az előrejelzések szerint a riói olimpia körülbelül 20 milliárd amerikai dollárból fog kijönni. Ez pedig pont akkor érkezik Brazíliába, mikor a költségvetési hiány miatt az alapvető egészségügyi ellátás is súlyos csapást szenved. A probléma akkora méreteket öltött, hogy Rio kormányzója pénzügyi válsághelyzetet hirdetett.
Nem állnak sorba a rendezésért
Már eddig sem bővelkedtünk olyan városokban amik tudják és akarják is rendezni az ötkarikás játékokat. Ezen városok között is akad, melyek kevésbé hitelesen tudnák képviselni az olimpia alapvető értékeit, a világbékét, és az alapvető emberi jogokat. Például nem nehéz vitába szállni arról, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországa jó választás volt-e, hogy 2014-ben Szocsiban reprezentálja a fent említett értékeket.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A 2022-es téli játékok rendezésétől már 4 város is elállt. (Főleg a magas árak, korrupció, és környezetkárosító hatások miatt) Így csak Almati, és Peking maradt versenyben. Sem Kazahsztán, sem Kína nem az emberi jogok élharcosaként híres.
Csökkenteni a terhet
2014-ben a NOB-nál indítványozták az olimpia rendszerének átépítését. Az egyik ötlet (mely túl radikális lett volna, így nem valósult meg) az volt, hogy minden egyes versenyszámot külön város tartson meg. Valójában rengeteg előnye lenne egy ilyen megállapodásnak, és a felmérés szerint százával jelentkeznének városok a megtiszteltetésre.
Az elképzelés szerint az egyes városok olyan sortágra pályáznának, ami a hozzájuk jobban illik az infrastruktúra miatt, és népszerű, így csökkentve a rendezési költségeket.
Azt a problémát is megoldaná ez az új modell, hogy a megépített sportlétesítmények ne álljanak kihasználatlanul. Sőt mi több, ezzel igazán globálissá lehetne tenni az olimpiát. Több tucat ország lehetne rendező, olyanok is, akik most szóba sem jöhetnek. Nacionalizmus helyett az olimpia megmutathatná a nemzeti sokszínűséget.
Mi változna még?
Képzeljünk el egy olyan olimpiát, ahol nincsnek nemzetek, és a sportolók a saját örömükre versengenének. A NOB egyik prioritása a nemek közti egyenlőség, ami úgy nyilvánulna meg, hogy vegyes csapatokkal is lehetne indulni.
Ez az új modell azt tükrözi, mennyit változott a világ mióta 1894-ben megalakult a NOB. A 19. században még személyesen kellett ott lenni, ha nézni akartuk volna a játékokat, lassabb volt a közlekedés is. Nem úgy mint ma, mikor a legtöbben a tévében és az interneten nézik az olimpiát. Ezért is lenne a decentralizált olimpia népszerű. A sportot mégiscsak jobb élőben nézni.
A nyitóünnepséget is átraknák egy fix helyre, Két verzió van: vagy Luassan, Svájc lesz a nyertes, ahol a NOB székhelye van, vagy Olümpia, Görögország, ahonnan indult az egész 3000 évvel ezelőtt.
Több helyen megrendezni az olimpiát merész lépés lenne, de Rio gondjai rávilágítottak, hogy ideje lenne a NOB-nak lépni.
