A „Felzárkóztunk vagy lemaradtunk? Tíz éve az Európai Unióban” című, háromnapos rendezvénysorozat szerdai zárónapján külön beszélgetést tartottak arról a kérdéskörről, hogy az emberek szeretik-e az Európai Uniót? Itt hangzott el a fenti vélemény, s közlője, Koller Boglárka főiskolai docens azt is hozzátette: ellenben az euroszkeptikusok képesek érzelmi alapon megfogalmazni véleményüket, ők megteremtik az érzelmi azonosulást. Márpedig ez utóbbi szükséges: úgy tűnik, a polgárokat technokrata üzenetekkel nem lehet elérni.
A legtöbb közös érdek az eurót érinti
Egy másik résztvevő, Jüttner Ádám, a TNS Hoffmann közvélemény-kutató intézet kutatási igazgatója szerint az európai polgárok zöme nem a közös múltból építi fel európai identitását: legfőbb közös értéknek az eurót tekinti. Ez is magyarázza, hogy igazából akkor rendült meg a bizalom, jött a drasztikus visszaesés a mutatókban, mikor a válság az euró sorsát is kezdte megkérdőjelezni.
Jüttner szintén azt hangsúlyozta: ha az embereket közel akarjuk hozni az EU-hoz, akkor az érzelmekre kell hatni. S egy mostani eseményt, az ukrajnai válságot említve kijelentette: ez kettős hatású is lehet, mert elképzelhető, hogy megerősíti az emberekben az európaiságuk tudatát, az európai identitást – mint ahogy elképzelhető, hogy épp a nacionalista érzelmeket szítja majd fel.
Mit vártunk? Mit kaptunk?
A tanácskozást egy másik beszélgetés zárta, ezúttal arról a kérdésről, hogy miként vélekednek civilek a tagság 10 évéről. Az egyik meghívott, Fábry Sándor humorista elmondta: nem voltak nagy illúziói sem a rendszerváltáskor, sem az EU-belépéskor. Ennek ellenére azért szavazott igennel, mert azt hitte, az EU majd gyógyírrel szolgál a rettenetes trianoni kérdésre. Ám a jelek nem ezt mutatják. S bár hangsúlyozta, hogy nincs „ellenötlete” az EU-tagsággal szemben, azt felhánytorgatta, hogy a magyar munkás sokkal kevesebbet keres, mint külföldi társa, s hogy egy végzett magyar orvos azonnal a fizetése hatszorosáért megy el dolgozni külföldre.
Erre válaszolva Szabó István református püspök elmondta: szerinte a belépéskor az EU-val szemben volt egy kimondatlan várakozás, az, hogy ha csatlakozunk hozzá, a „győzteshez” (hiszen a hidegháborút a Szovjetunió és szövetségesei elveszítették), akkor az EU nem megsarcolandó vesztesként tekint majd ránk.
Babarczy Eszter író, publicista ellenvetésére, hogy szó sincs erről, hiszen az EU rengeteg pénzt ad az új tagok felzárkóztatására, fejlesztésére, Fábry azzal reagált: a juhot is etetni kell, hogy nyírni lehessen…
A közönség ezután tapssal fogadta Huncik Péter szlovákiai magyar író szenvedélyes felszólalását, aki azt fejtegette: minden közép-európai azt gondolja, hogy neki az országa múltja miatt valamilyen bónusz jár Európától. Hiányzik belőlük, s így a magyar társadalomból is az önvizsgálat, ezt kell kialakítani.
A konferencia zárónapján adta át Győri Enikő, az EU-ügyekért felelős külügyi államtitkár és Szűcs Tamás, az EU-bizottság magyarországi képviseletének a vezetője az EU-csatlakozás évfordulója kapcsán kiírt lakossági esszépályázat díjait. A győztes Biacskó Csilla lett: jutalma 3 napos látogatás Brüsszelben 3 fő részére.
