Az idén februárban például pakisztáni szeparatisták röpítettek a levegőbe egyszerre három gázvezetéket is. A következmény: emberek milliói maradtak nem kis időre gáz nélkül. Ilyen és ehhez hasonló szabotázs akciók egyre gyakrabban kerülnek az újságok hasábjaira. Az ezredforduló előtt általában százötven, kétszáz ilyen esetet regisztráltak. Az elmúlt évtizedre azonban megduplázódott a gáz és olajlétesítmények ellen elkövetett szabotázsok száma, 2009-ben négyszáz, azután évente mintegy ötszáz hasonló esetet jegyeztek fel. Erre a megállapításra jutottak a zürichi műszaki egyetem biztonságkutató központjának munkatársai.
Különösen az olajtermelő országokban nőtt a veszély
A svájci Paul Scherrer Intézettel közösen együttműködve vizsgálták a tendenciát a kutatók. Felhasználták munkájuk során az amerikai Maryland Egyetem globális terrorizmust összegző adatbankjának tényeit és számos nagy vállalat dokumentációját. Eredményeiket nemrég egy Davosban rendezett, a globális rizikókkal foglalkozó konferencián ismertették.
Arra a következtetésre jutottak, hogy az utóbbi évtizedekben elsősorban az olajtermelő országokban nőtt meg a szabotázsakciók veszélye. Olyan államokban, mint Irak, Jemen, Pakisztán, vagy Afganisztán. Különösen azután, hogy Oszama bin Laden 2004-ben ilyen akciókra ösztönözte híveit. Nem véletlen, hogy 2005-ben és 2006-ban évi hétszáz esetet jegyeztek fel.
A politikai indíttatáson kívül tisztán bűncselekményeknek tekinthető akciók is nehezítették, nehezítik az energiatermelők életét. Egyszerű olajlopástól kezdve, az olajszállító hajók elrablásáig, váltságdíj követeléséig, elég széles a paletta. Közismertek esetek a Szomália előtti vizekről, ahol már jó ideje felfegyverzett hajók kísérik a szállítmányokat. A kalózok azonban mozgékonyak, gyorsan áthelyezik tevékenységüket más vizekre. Újabban a nyugat-afrikai Guinea vizein, a dél-kínai-tengeri utakon, Malakka és Szingapúr között az Indiai Óceánon tevékenykednek.
Nem lehet ötven méterenként őröket állítani
A kőolaj és a gázvezetékek az energiatermelő és szállító infrastruktúra különösen sérülékeny részei. A ezer kilométereken át kanyargó vezeték minden ötven méteréhez őröket kellene állítani a rizikó nullára csökkentéséhez.
A kutatók szerint a szabotázsakciók, a támadások úgy terjednek, mint valamiféle járvány. Először Dél-Amerikában és Közép-Amerikában „ütötték fel a fejüket”. A kilencvenes esztendőkben átterjedtek Afrikán kívül olyan országokba, mint Spanyolország, vagy Franciaország. Ez utóbbiakban „földalatti” szervezetek eszközévé váltak. A kétezres esztendőkben elérték Irakot, Oroszországot, Thaiföldet, a Fülöp-szigeteket és Nigériát.
Tiltakoznak a környezetvédők is
Felhívták a kutatók a figyelmet arra is, hogy nem érezhetik biztonságban magukat a modern eljárásokat alkalmazó energiatermelők sem. Jó ideje tiltakoznak a környezetvédő szervezetek is a talaj károsítása miatt. Az idei nyáron már volt egy akció Észak-Írországban. Száguldó autóból dobtak gyújtóbombát az egyik gázmező őrének házára.
