Ma lép hatályba az OPEC november végi termeléscsökkentésre vonatkozó megállapodása, melyhez több nem OPEC tag is csatlakozott. Előbb a bécsi székhelyű olajkartell jelentette be, hogy a maga részéről napi 1,2 millió hordónyi termeléscsökkentést vállal. Majd Oroszország és további 11 kartellen kívüli termelő döntött úgy, hogy napi 558 ezer hordóval mérséklik a kibocsátást. A WTI típusú kőolaj árfolyama az elmúlt napokban csak minimálisan változott, a pénteki záráskor 53,7 dollárt kellett adni egy hordóért.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Termelési csúcson az oroszok
Kulcsfontosságúak lesznek a januári termelési adatok, mert abból látszik majd, hogy az országok ténylegesen betartják-e a kitermelés csökkentését – vélik az Erste elemzői. Emlékeztetve: a piaci szerepelők a múltbeli tapasztalatok miatt meglehetősen pesszimisták, sokan arra számítanak, hogy a feleknek ezúttal sem sikerül majd betartani a megállapodást. Ebben az esetben pedig ismét eséssel reagálhatna az olaj árfolyama.
A megállapodást nehezíti, hogy több OPEC kitermelőhöz hasonlóan az orosz kitermelés is rekordon állt az év végén. Oroszország decemberben napi 11,21 millió hordó olajat termelt, ami a Szovjetunió felbomlása óta új csúcsnak tekinthető.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Sanszosabb az 50, mint a 60
Különösen érdekes lehetnek Irak, Irán és Szaúd-Arábia kitermelési adatai – mondta Kovács Bálint, az Equilor Befektetési Zrt. elemzője. Míg Oroszország esetében borítékolni lehet, hogy nem csökkentik a termelésüket, annál is kevésbé, mert a technikai okokból télen nem kivitelezhető az orosz olajmezőkön a termelés visszafogás – tette hozzá.
Véleménye szerint az amerikai nem konvencionális termelők 3-4 hónapos késéssel követhetik az árváltozásokat. Emiatt elhúzódhat az alkalmazkodás, hiszen a termelés visszafogása felfelé tolhatja az árakat, míg a piacról korábban kiszorított nem konvencionális termelők visszatérése újra leszoríthatja a kurzust.
Mint mondta, a továbbiakban inkább az 50 dollárhoz közelíthet az olajár, semmint a 60 dollárhoz.
Közbeszólhat a határidős piac
A napi 800 ezer – 1 millió hordónyi a túlkínálatot elvileg eltüntetné a november végén vállalt, napi 1,7 millió hordós termeléscsökkentés. Kár, hogy szinte bizonyos, a többség nem tartja be a megállapodást.
Nigéria és Líbia nincs abban a politikai helyzetben, hogy visszafogja a termelését. Mexikó most nyitja a mezőit a nagy nemzetközi cégek előtt. Irán éppen csak visszatért a világpiacra, Irakban pedig a kitermelést végző cégeket a volumen alapján fizetik. Vagyis, ezek az országok valószínűleg annyit termelnek, amennyi a „csövön kifér”. Ehhez jön még az oroszok téli „technikai” problémája.
Előre eladják a palát
Arról nem is szólva, hogy a prompt piacról kiszorított, nem konvencionális amerikai olajtermelők benyomultak a határidős piacra, mert a future ügyletek révén juthatnak banki finanszírozáshoz. Oly módon, hogy előre eladják a körülbelül 3 ezer, már megfúrt, de még repesztésre váró nem konvencionális olajkút termelését.
Magyarán, a kínálat még akár növekedhet is.
