Európa a menekültáradattal küzd. A kormányok a legkülönfélébb eszközökkel próbálják elejét venni a főként Észak-Afrikából érkező tömegeknek. A kérdés kezelésére láthatóan még az Uniónak sincsenek megfelelő tervei. Pedig a helyzetet már legalább tíz, tizenöt esztendővel ezelőtt látni lehetett. Az elsősorban Afrikában életfeltételeiket elveszített, a puszta létért, a túlélésért harcoló, a megfélemlítetett, a helyenként megtizedelt tömegek indultak meg, hogy helyet keressenek egy jobb világban.
Nem látni a menekülthullám végét, s a költségét
Jönnek olyan helyekről, ahol egy kereső akár negyven, ötven ember tart el, ahol nincsen tiszta ivóvíz, a gyerekek éhségtől szenvednek, s meg is halnak. Van, ahol etnikai okokból akár meg is gyilkolják őket. Sokfelé ez ma az afrikai valóság.
A kérdés az, mi lesz a vége ennek a dolognak. Erre ma nem lehet válaszolni. A menekültkérdés nem mai keletű. 1956-ban sok ezer magyar ember hagyta el az országot, s vándorolt ki külföldre. A hatvanas, hetvenes esztendőkben a többi között török vendégmunkások lepték el az akkori Német Szövetségi Köztársaságot.
A jelenlegihez képest az a különbség, hogy akkor látni lehetett a népesség mozgásának, a migrációnak a végkimenetelét. A magyarok a világ számos országában találtak otthonra menekültként. Telt az idő és egyszer csak elfogytak, felszívta őket a világ. A törökök beáramlása Németországba pedig valójában államközi megállapodások alapján történt. Igaz, a németek sokáig abban a hitben éltek, hogy a vendégmunkások egyszer majd haza mennek. Tévedtek, a törökök maradtak, maguk után hozták a családot, integrálódtak. Lezárt folyamat.
Mi lesz a mostani menekülthullám végkifejlete, s mennyibe is kerül majd e kérdés megoldása Európának, az nagyon is komoly kérdés. A görög válság megoldása az újabb hitelekkel már bőven háromszázmilliárd feletti összegbe kerül Európának. Nem túl rózsás a helyzet a mediterránium egyéb országaiban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban. És akkor még nem említettük saját társadalmi, gazdasági bajainkat, amelyekkel meg kellene küzdenünk.
Tessék csak nézni a hadifelszerelések márkáit!
S akadnak még egyéb gondok is. Az Iszlám Állam problematikája mutatja, mennyi minden kellene a globális gondok kezeléséhez. Tessenek csak megnézni a képeket! Megtekinteni a rakéták kilövésére alkalmas autók, a szállítójárművek, a hadifelszerelések és egyebek márkáit! Kik szállítják ezeket az eszközöket a terroristáknak. Titkosszolgálati eszközökkel hadakozni, sivatagot bombázni, bizonyosan kell… Fegyvereket, hadi felszereléseket és egyebeket szállítani talán mégsem annyira kellene.
A világ befektetői idegesek. Most a legfontosabb aktuális kérdés Kína. Mint a Tőzsdefórum is megírta az ázsiai ország vállalatinak bizalmi indexe a mélyponton van. Az invesztorok attól tartanak, hogy megtörik Kína menetelése, s a világ immár második legnagyobb gazdaságában megszűnik az eddig tartott konjunktúra.
Ettől kétségtelenül lehet is tartani. Kínában az elmúlt két és fél évtized alatt gyökeres változások következtek be. A sajátos fejlődési út irtózatos tempójú növekedéssel járt, amelyet a társdalom megpróbált követni. Ma Kína fejlett városaiban nem az a kérdés, hol helyezkedjen el a gyerek, hanem adott esetben az, hogy japán, vagy ausztrál felső iskolában tanuljon-e tovább.
Kína a gyors fejlődés problematikájával küzd
Kína ma a túl gyors fejlődés problematikájával küzd változatlanul. Gondoljunk csak arra, miről is álmodoznak a fejlett elektornika iránt fogékony gyermekeink, vagy unokáink. Jobbnál is jobb la topra, tabletre, vagy mobil telefonra. Ez utóbbiból már régen nem kizárólag az iPhone, vagy a Samsung a márka. Ott van a Huawei, amely lényegesen olcsóbb, mint az előbb említettek, s sokak szerint majdhogynem annyit is tud.
A világ jogosan aggódik. Az előbb említett nagyon is aktuális kérdéseken kívül, ott van a nagy globális kihívás. Maga a környezet, amelyben élünk.
Nem lehet azt mondani, hogy túlzottan belátóak lennénk ebben a kérdésben. Mindazonáltal kedvező, hogy a Földünket leginkább veszélyeztető energetikai problémákra vannak válaszok. Az is fontos, hogy a fejlett országok eltökéltnek látszanak a környezeti kérdésekben. Csak bízni lehet abban, hogy az esztendő végén sorra kerülő párizsi klímakonferencián sikerül megállapodásra jutni sok fontos kérdésben, így a széndioxid kibocsátás mérséklésében is.
Globális gondok és lobbiérdekek
Változatlanul olyan világot élünk, ahol az érdekek meglehetősen összetettek. Nehéz megmagyarázni egy szénre épülő energia termelő erőműnek, hogy zárjon be, mert máskép előbb-utóbb nem lesz, aki megvásárolja tőle a villamos áramot. Ezekben a helyzetekben van szerepe a politikának.
A szituáció azonban itt sem könnyű. A politikát át- és áthatják a lobbi érdekek. S ezek gyakran nem a világ előtt álló globális problémák megoldását szolgálják.
S, hát így nem is kell valójában csodálkozni azon, hogy a világ pénz- és befektetési piacai idegesek.
