Egyre korszerűsödő világunkban az ember azt várhatná, hogy előbb-utóbb eljön a tejjel, mézzel folyó Kánaán. Ami az előzőt, a tejet illeti, az már itt van. Ami persze a vásárlók számára Kánaán, az egyáltalán nem az a termelők számára.
A helyzet ugyanis az, hogy a túltermelés következtében telítettek a piacok, s a túlkínálat miatt csökkenő felvásárlási árak következtében egyre gazdaságtalanabb a tej előállítása. A gazdák zúgolódnak, Európa-szerte úgy érzik, cserbenhagyta őket az államuk, amely megnyirbálja a korábbi támogatásokat, s az agrárgazdálkodásnak a tejtermeléssel összefüggő területein is nehezíti a dolgukat.
Jó a magyar tej, de kevésbé versenyképes
Magyarország különösen érintett e kérdésben. Jóllehet a tejtermelés virágkora már régen a múlté, ám még sokan emlékezhetnek az idősebb korosztály képviselői közül, amikor az egy lakosra jutó tejtermelésben világviszonylatban is jelentős helyeken álltunk. A világ, a piacok, a termelési környezet azonban alaposan megváltozott, miként maguk a termelési feltételek is. Az uniós és hazai támogatásoknak főként azt kellett volna segíteniük, hogy kialakuljon egy fajta keresleti és kínálati egyensúly a termelésben és a kereskedelemben.
A magyar tej minősége jó, piaci ára azonban kevésbé versenyképes. A valósághoz tartozik persze, hogy a kiskereskedelmet elárasztja a külföldről behozott, esetenként sok minőségi kívánnivalót jelentő külföldi termék, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A tejtermelés a többi között ennek következtében is folyamatosan csökken.
Folyamatos a lecsúszás az utóbbi esztendőkben
A kétezeres esztendőkben sem sikerült megállítani a lefelé csúszó tendenciát. Míg 2000-ben még 2.081 millió litert, addig 2011-ben már csak 1.690 millió litert tett ki a a lefejt tej mennyisége.
A helyzet azóta sem változott érdemben. A tavalyi esztendő végén a központi statisztikai adatok is alátámasztották ezt. A KSH ugyanis arról számolt be, hogy hazánkban a folyadéktej termelése egy, a vaj és vajkrémé három, a sajt és túró termékcsoporté nyolc, a savanyított tejtermékeké tíz, a tejsavóé negyvennégy százalékkal csökkent 2013-ban az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A vaj és vajkrém termékkategórián belül a vaj termelése tíz százalékkal nőtt, a vajkrémé tizenegy százalékkal csökkent. A sajt és túró termékkategórián belül a friss sajt termelése tíz, az egyéb sajtoké tizenhárom százalékkal esett, míg az ömlesztett sajté hét százalékkal emelkedett.
A kép összességében egyáltalán nem mondható rózsásnak. Ezt alátámasztja Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács szakembereinek a vélekedése is. Szerintük a magyar termelők az önköltségi ár alatt, literenként 75 forintért adják el a tejet a feldolgozóknak. Túlkínálati piac alakult ki az ő vélekedésük szerint is, mert áprilistól megszűnt az uniós tejkvóta, továbbá az uniós döntéshozók nem számoltak korábban azzal, hogy bevezetik az orosz embargót.
Zúgolódnak a gazdák, üléseznek a miniszterek
Ebben a helyzetben zúgolódnak a magyar tejtermelők. Szerintük a tejkvóta megszüntetése, az orosz embargó, az uniós túltermelés a dolog egyik oldala. A MOSZ például azt hangsúlyozta: a tejtermelés döntő hányadát adó gazdálkodókat sújtó diszkriminációk, vagyis a földhasználat korlátozásának, a területalapú támogatás elvonásának, a beruházási támogatásokból való kizárásnak megszüntetése nélkül az ágazatra a kényszerű leépülés vár, az érintettek kénytelenek lesznek vágóhídra küldeni az állataikat.
Mindazonáltal a magyar termelők nem állnak egyedül a gondjaikkal. Ez jelentheti azt is, hogy az európaivá nőtt problémák kezelésével esetlegesen javulhatnak a kilátásaik. Erre hamarosan választ kaphatnak, amikor az uniós agrárminiszterek rendkívüli tanácskozáson próbálnak megoldást keresni a válságos helyzetre.
