Az adó bevezetésének az okát a politikusok a legkülönbözőbb okokkal indokolták. Az első magyarázatok között például olyan is volt, miszerint egyre többen telefonálnak a neten, márpedig ezek után a tevékenységek után más formában adózni szokás. A tényleges ok is kiderült azonban, hiszen maga a nemzetgazdasági miniszter értékelte úgy, hogy a jövő esztendőre tervezett bevételeknél a halasztás huszonötmilliárd forintos bevételkiesést okozhat, ami szerinte egytized százalékkal ronthatja az államháztartás hiányát, amit 2015-re 2,4 százalékra terveztek. Szerinte a szolgáltatók, akik tavaly hetvenmilliárd forint nyereséget tettek zsebre, hozzá tudtak volna járulni ennyivel az államháztartáshoz.
Társadalmi létezési forma sérelmét érzik a tiltakozók
Mint időközben kiderült azonban a szolgáltatók adóztatásának kérdésében ma már kevésbé lehet ködösíteni. Amint a banki tarifák ügyfelekre hárításánál is kiderült a lakosság számára, a szolgáltatók nyíltan, vagy burkoltan – mindenféle politikai erőfeszítés ellenére – bizony áthárítják az adózás miatt megnövekedett költségeiket az ügyfelekre.
Az internet adóztatása azonban több további kérdést is felvet. Az egyik, hogy nem csupán egy szolgáltatást, hanem egy olyan társadalmi létezési formát érintene az átfogó adózás, amelyet éppen hogy a szabadság és a nyitottság jellemez. A netezők most azt érzik, hogy ebbe a virtuális világba akar durván beavatkozni a politika a gazdaság segítségével. Abba a virtuális létezésbe, amelyben ők eddig – havi néhány ezer forintért – megvalósíthatták a vágyaikat, társasági, közösségi életet élhettek, olvashattak, képzőművészeti kiállításokat látogathattak itthon és külföldön. Közösségi oldalakon szerveződhetek társadalmi problematikák mentén. Mint maga a bevezetőben említett tüntetéssorozat is.
És, ami még ennél is fontosabb, az emberek dolgozhattak a mai munkanélküliség jellemezte Európában, ügyeket intézhettek, pénzt kereshettek és költhettek el. Nem csoda, hogy többségük most úgy érzi, ennek az immár évtizedek óta működő világnak a szabad működésébe kíván most beavatkozni a politika.
Dinamikusan bővült az internet szolgáltatási piac
A másik fontos kérdés az, hogy az internet adóztatása, ma nagyon is sokakat érint Magyarországon. A piac az elmúlt esztendőkben még mindig dinamikusan bővült, az internet-előfizetések száma 2014 elejére meghaladta a 6,6 milliót, ami 17 százalékkal volt több a 2013-hoz képest. Az előfizetések közel 93 százalékát hét szolgáltató biztosítja. A piacon megfigyelhető volt változatlanul a szolgáltatók közötti éles technológiai és árverseny. Ennek a következményeként tapasztalhattuk, hogy a vezeték nélküli előfizetések száma huszonöt százalékkal gyarapodott. Ez nyilván összefüggött a kedvezőbb árakkal, az elérhetőséggel csakúgy, mint a mozgékonysággal. Vagyis azzal az igénnyel, hogy egy okostelefonnal, tablettel, vagy laptoppal, akárhol, például a buszon, a vonaton is netezhetünk.
A társadalmi ,,felzúdulás” okai között valószínűleg közrejátszik az netszabadság korlátozásán túli érzet is, hogy Magyarországon sokat kell adózni. Tény, hogy az utóbbi időben sok olyan adót vezettek be, amelyet nehezen emésztett meg az ország, banki tranzakciós díjak, kötelező autóbiztosítás és egyebek. Ráadásul a magyarázatok sem voltak sokszor szalonképesek.
Ma már a lakosság tisztában van azzal, Magyarország azon európai országok közé tartozik, ahol az emberek sokat adóznak. Nemrég a Tőzsdefórum ismertette az Erst and Young nyáron készített tanulmányát, amely az adó felszabadulás napja alapján rangsorolja az uniós országokat. Az összevetés alapján Cipruson a legjobb a helyzet, ahol március 21. a fordulónap és Belgiumban a legrosszabb, ahol augusztus 6-ig megy a kereset az adók és járulékok kifizetésére. E szerint az elemzés szerint az átlagos tényleges adóterhelés, amely figyelembe veszi az szja mellett az áfát és a tb-járulékot is, 53,86 százalék Magyarországon, ez az ötödik legmagasabb érték az Európai Unióban.
Nem világos, kit és miért akar adóztatni a gazdaságirányítás
További fontos problematika, hogy kit is akar adóztatni a kormány. Az felhasználókat, vagy azokat, akik az interneten tesznek szert jövedelemre? Ez utóbbi még meggondolás tárgyát is képezhetné, hiszen lehetnek olyan kizárólag online működő, kereskedő vállalkozások, vállalkozók, akik elkerülik az adózást. Ezt hívjuk úgy a ,,nem virtuális” világban, hogy fekete vállalkozás, vagy fekete munka. Amennyire a tervezetet ismerjük, messze nem erről van szó. Mindenkinek fizetnie kellene.
A net megadóztatása kapcsán felvetődő kérdés, mennyire lehet, vagy egyáltalán lehet-e korlátozni az internetezést. Az első válasz, hogy persze, lehet. vannak olyan országok ma a világban, ahol próbálkoznak ezzel.
A fejlett országok többségében azonban ellentétes tendencia érvényesül. Ott sokféle módon támogatják a díjak csökkentését, illetve free internet kiépülését. Ennek nem csupán társadalmi, hanem számos praktikus oka van, az állami szolgáltatások terheinek enyhítésétől, a ügyintézésig, a nyilvántartásig bezárólag.
Tiltással nem lehet megoldani a gondokat
A korlátozás szemléletes formája Magyarországon az, ami bekövetkezett az online szerencsejáték oldalak blokkolása kapcsán. Az okok ismertek, a kérdés azonban, sikerült-e meggátolni eme oldalak magyarországi működését? A válasz az egyértelmű nem. Legfeljebb megnehezítették, mondjuk talán fél perccel meghosszabbították, a mind a mai napig tartalmilag és pénzügyileg működő fogadóoldalak elérését. A kérdés ez esetben is az: értelmes-e, egyáltalán jogszerű-e az internetezési szabadság ilyen formájú korlátozása?
+++
Idős, nyolcvannyolc éves barátom meglepő ötlettel állt elő. Azt mondja, internetezni szeretne. Ez azért lepett meg, mivel évek óta próbálta rávenni a családja erre. Merthogy a kertbe már nem nagyon van kedve kimenni, unja a keresztrejtvényfejtést, meg ilyenek. Azt mondja, most jött el az ideje, hogy megrendelje a szolgáltatást, amikor ennyi ember tüntet egy ilyen dolog miatt. Mert akkor mégiscsak lehet valami igazság a demonstrálók megfogalmazásában, nevezetesen abban, hogy nem kellene visszatérni a digitális kőkorszakba.
