Egy friss tanulmánykötet éppen a közelmúltban világított rá arra, hogy az Európában tapasztalható rendkívül magas fiatalkori munkanélküliség mögött elsősorban az egyes gazdaságokban fennálló strukturális eltérések állnak. Az öreg kontinens egyes országaiból pedig úgy is tűnhet, az amerikai munkaerőpiac sokáig csupán vágyálom lehet az euróövezet periféria államainak. Mindazonáltal az adatok azt sugallják, hogy az amerikai fiatalok sincsenek könnyű helyzetben, tekintve, hogy 15 százalékuk a szüleivel lakik – idéz egy Slate.com-on megjelent publicisztikát a Business Insider.
A hatalmas félreértés
Noha mindebből azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy az USA még nem állt talpra teljesen a válság okozta sokkhatásból, a témával foglalkozó kutatások egységesen arra jutottak, hogy a munkaerő-piaci statisztikák és a fiatalok otthon maradása vagy hazaköltözése között minimális összefüggés mutatható ki. Sokkal inkább egy tartós változásról van szó a fiatal felnőttek életében, amely érezhetően nem csak az amerikaiakat érinti, és amelynek igen fontos mozgatórugója a fiatal korban felhalmozott adósság (például diákhitel), illetve a kitolódó házasságkötés és családalapítás.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) tavaly két tanulmányban is kimutatta, hogy munkanélküliségi ráta változása igen gyenge összefüggést mutat a hazaköltöző fiatalok számával. Ezzel szemben az ingatlanárak és az adósság az, ami igazán nagy szerepet játszik az Y generáció tagjainak döntésekor. A tanulmányok szerint pusztán az adósság hozzávetőleg 30-50 százalékkal járult hozzá a hazaköltözők megnövekedett számához 2003 óta.
Egyedül a világban?
A Fed tanulmányainak megállapításai kapcsán azonban két alapvető probléma merül fel. Az egyik, hogy azon fiatalok körében is magas az otthon élők vagy hazaköltözők aránya, akik nem vettek részt a felsőoktatásban, sőt soha nem is jelentkeztek főiskolára vagy egyetemre. Másrészt pedig világosan látszik, hogy a fiatalon felvett hitelek önmagukban még nem magyarázzák a teljes jelenséget.
Éppen ezért a Slate cikke egy más típusú társadalmi jelenséget igyekszik megragadni, amely magyarázatot adhatna a fennálló jelenségre: ez pedig a házasságkötés.
Az alacsony házasodási arány a 25-34 évesek között sokkal inkább magyarázza, hogy a fiatalok miért költöznek haza a szüleikhez, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az 1980-as évek amerikai recessziója idején miért nem volt tapasztalható hasonló jelenség. Vagyis a társadalom mélystruktúrájában végbemenő változások jobban indokolják a „bumeráng generáció” kialakulását, mint a puszta a munkanélküliségi adatok.
A viszonylag korai házasságkötések az 1970-es és 80-as években ugyanis lehetővé tették a fiatal párok számára, hogy házastársaikkal közösen nézzenek szembe a nehéz gazdasági környezettel. Az adósságok törlesztése vagy a lakbér fizetése ugyanis jóval könnyebb, ha nem egyedül kell mindezt állni. Ezzel szemben a fiatalkori házasságkötések számának jelentős csökkenése az Egyesült Államokban inkább hazavezeti a fiatalokat, ha pénzügyi bajba kerülnek.
A szabad ágy
A cikk végkövetkeztetése tehát az, hogy elsősorban nem a munkanélküliség áll annak hátterében, hogy az Y generáció tagjai ilyen nagy számban élnek otthon. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy amellett, hogy ez a nemzedék fogékonyabb is a válság okozta sokkokra, a felhalmozott adóssággal együtt sokszor egyedül állnak a világban. Ebben az esetben pedig igencsak logikus lépés lehet a szülői segítség igénybevétele.
Ráadásul azok körében, akik nagyobb adósságot halmoztak fel, ez az állapot kitarthat a gazdasági környezet javulásával is, hiszen a hiteltartozás nem tűnik el egyik pillanatról a másikra. A szülőknek tehát nagy valószínűséggel érdemes fenntartani egy szabad ágyat akkor is, ha a gyerek már kirepült.
