A tudományok matuzsáleme, a kilencvenharmadik évét taposó Wang Xiji, a kínai űrhajózás veteránja legalábbis így gondolja ezt, aki jelenleg a világűrben működő gigantikus naperőmű tervén dolgozik. „Az emberek valójában éjszakánként csak egy fénylő csillagot látnának az égen, nem is gondolnák, hogy onnan kapják az áramot” – nyilatkozta a tudós a Xinhua hírügynökségnek.
Olyan lenne, mint fénylő csillag az égen
Az erőmű az elképzelés szerint nem akármilyen létesítmény lenne. Hat négyzetmétert hasítana ki az égből, s napi huszonnégy órában szolgáltatná az energiát a földi lakosoknak. Hogyan érkezne a Földre az összegyűjtött napfény ereje, az még kérdéses. Mikrohullámok vagy esetleg lézersugarak segítségével, vélekedik a tudós.
Akárhogy is lesz, a kínai hatóságok, az állami szervek támogatják az elképzelést. A Kínai Tudományos Akadémia űrtechnológiáért felelős helyettes elnöke szerint az ázsiai ország 2020-ban felépít egy űrállomást az űrben, amely alkalmas az űr-szolártechnológia kifejlesztésére. Ezzel függ össze az is, hogy az ázsiai ország jelenleg teherszállító űrhajók új generációjának megvalósításán dolgozik.
A többi között ettől a projekttől is függ, hogy Wang elképzelése valósággá válik-e, vagy csupán ötletes vízió marad. A naperőmű összsúlya ugyanis tízezer tonna lenne. Manapság csak kevés olyan rakéta működik, amely száz tonnányi terhet tudna alkalmanként az űrbe juttatni. A naperőműhöz persze még így is nagyon vékony és könnyű elemekre lesz szükség. Nem lehetnek nehezebbek négyzetméterenként 200 grammnál.
Kísérleteznek a különösen könnyű anyagokkal
A rendkívül vékony anyagokkal a napelemek számára sok tudományos kutatóhely is kísérletezik. Egy ideje léteznek már kísérletek szerves anyagokkal, ahol a napelemek szén-dioxid kapcsolódásokból állnak. Ilyen megoldásokkal próbálkoznak például a Drezdai Műszaki Egyetem munkatársai. Ugyancsak könnyű anyagból van az a fólia is, amelyre a szerves anyagot felviszik. Ezeknek viszont rövidebb az élettartama, ami miatt üveget is használni kellene. Így viszont a megnövekedett súly miatt költségesebb és hosszasabb lenne a berendezéseknek az űrbe szállítása.
A kínai mérnök akadémia szerint azonban még így is bőven megérné az űr-naperőmű működtetése. A berendezések éjjel-nappal működhetnének, számításaik szerint a földinél tízszer több energia megtermelésére lennének képesek.
Kísérleteznek a németek, a japánok, az amerikaiak is
Az igazsághoz tartozik, a napenergia termelése a világűrben egyáltalán nem új „ötlet”. Japán kutatók is dolgoznak úgynevezett Föld körül keringő szolárfarmok létesítésén. Hasonló technika megvalósításán már a hetvenes évek óta munkálkodik az amerikai NASA is.
Mindazonáltal az igazi áttörés még várat magára. A kérdés persze az, miért nem marad az ember a Földön, s miért nem itt fejleszti a már meglévő technológiákat. A válasz egyértelmű: a szolártechnológiát sokkal nagyobb hatékonysággal lehetne használni a világűrben. Erre ma már sok jól megalapozott számítás is létezik. Tény azonban az is, hogy ez a technológia ma még rendkívül drága.
Sokan gondolják úgy Wang Xiji elképzelése csupán egy nagy show része. Merthogy az energiatermelés jövője nem a világűrben, hanem itt a Földön dől majd el. Ám, ha belegondolunk a világ nagy álmodozóinak, mondjuk az egyáltalán nem tudományos embernek, Jules Verne-nek a vízióiba? Gépfegyver, űrhajó, tengeralattjáró… Vajon hányan hittek benne?
