Mit tenne Ön, ha hirtelen találna 100 dollárt? Azok a szerencsések, akik megtalálták az „eldugott pénzt”, impulzívan költötték el azt, és elsősorban nem önmagukra fordították – mint az a nyertes, aki pizzát rendelt az egész irodájának.
100 dollár az 100 dollár – vagy mégsem?
Az igazán érdekes azonban az, hogy a kísérlet bebizonyította, jelentősen eltérően viszonyulunk a pénzhez attól függően, miként jutottunk hozzá. Ha feltételezzük, hogy egy átlagember egy végigdolgozott nap után 100 dollár értékű fizetést kap, nem valószínű, hogy alanyunk meghívja a munkatársait egy pizzára. Sokkal reálisabb, hogy félretesz belőle valamennyit, majd a maradékot általános kiadásokra fordítja: élelmiszereket vagy ruhát vásárol, lakbért fizet.
Vagyis, ha megdolgoztunk 100 dollárért, annak sokkal nagyobb értéket tulajdonítunk, mint annak, ha találtunk volna ugyanennyi pénzt. Azonban ez logikailag nem állja meg a helyét. Végül is 100 dollár, az 100 dollár.
„Mentális könyvelés”
A Twitteren futó kísérlet lényege éppen az, hogy a névtelenül működő Mr. HiddenCash rávilágított arra az általánosnak mondható befektetői ballépésre, amelyet „mentális könyvelésnek” nevezhetünk. Ennek következtében a pénzt különböző kategóriákba osztjuk. Ebben az esetben a „talált pénzt”, mint az örökséget, a lottónyereményt vagy az adó-visszatérítést költőpénzként kezeljük, míg azt a pénzt, amelyért keményen megdolgoztunk, a „valóságos” pénz kategóriájába soroljuk.
A „mentális könyvelés” azonban nem mindig haszontalan. Sokat segíthet például a pénzügyi tervezésnél vagy a személyes költségeink menedzselésénél. Amire azonban figyelnünk kell, hogy ne mérgezzen meg minket a rövidlátás, mivel a hosszú távú perspektíva mindig gazdagabb – a szó minden értelmében.
Te mi tennél?
Vegyük például a híres pszichológiai kísérletet. Moziba készül, de elveszítette a jegyét. Vajon venne egy másikat? A legtöbb ember nem. De mit tenne akkor, ha azt a pénzt veszítené el, amelyet félretett a mozijegyre? Ebben az esetben a legtöbb ember belenyúlna a tárcájába, kifizetné a jegy árát, és megnézné a filmet.
A példában említett viselkedésnek tulajdonképpen nincs semmi értelme. A pénz az pénz, és mindkét esetben többet kell fizetnünk a jegyért, mint amit elterveztünk. Mindazonáltal a helyzet érzékelése – a „mentális könyvelés” – sokszor nem egyezik a valósággal.
A tanulság
Ha levonhatunk bármilyen messzemenő következtetést egy ilyen kísérletből, az talán az volna, hogy érdemes odafigyelnünk arra, miként érzékeljük a saját bevételeinket, illetve kiadásainkat. Ha ugyanis ismerjük a saját pszichológiai reakcióink háttereit, akkor könnyebben szánjuk rá magunkat arra, hogy törlesszük az adósságainkat, mielőtt elmennénk szórakozni. Emellett pedig talán egy meglepetésszerű részvénypiaci korrekció sem késztet majd azonnal pánikszerű eladásra.
