Kik vesztettek a legtöbbet?
Egy befektetéssel foglalkozó cég, a SigFig megnézte, hogy a befektetői magatartás hogyan hat ki a hosszú távú teljesítményre. Az elemzés szerint a befektetők mintegy 20 százaléka döntött amellett, hogy csökkenti kitettségét a befektetési alapokban és az ETF-ekben (Exchange Traded Fund, azaz Tőzsdén Kereskedett (befektetési) Alap). Voltak akik kitettségük 90 százalékát eladták. Ők voltak a legrosszabb teljesítményű befektetők.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”110″]
„Azok, akik a legjobban pánikoltak, teljesítettek a legrosszabbul. A portfoliójuk -19,3 százalékos hozamot ért el. Azok, akik nem tettek semmit -3,7 százalékos veszteséget könyvelhettek el.”
A pánikolás következményei mindig rosszak
Az érzelmi reagálás egy hirtelen piaci változás jellemzően negatív következményekkel jár. A pánikra hajlamos befektetők, amikor az állományok alacsonyabbak, szimplán csak lezárják a veszteségeiket, nem pedig elkerülik azt.
A Missouri Egyetem egyik professzora, Rui Yao tanulmányában a befektetők a 2008-as gazdasági válság alatti viselkedését tanulmányozta. Arra a következtetésre jutott, hogy minél inkább pánikolt az adott befektető, annál nagyobbat bukott.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Például az elsők közt kezdték el eladni papírjaikat azok, akiket elbocsátottak, és nem volt vésztartalékuk. Yao azt is megállapította hogy habár sokan nem voltak ennyire sebezhetőek, mégis elkezdtek pánikolni és eladni.
„Ha kirúgnak, és nincs vésztartalékod, az egy dolog. De voltak olyanok, akiket nem érintett közvetlenül a válság, mégis elkezdtek készpénzbe menekülni.”
Szóval miért viselkedik ugyanúgy egy olyan ember, akinek pénzügyileg nincs gondja és egy olyan, aki sebezhető? Yao szerint a két csoportot összekapcsoló prediktív tényező nem pénzügyi, hanem pszicológiai: a veszteségkerülés.
Mi az a veszteségkerülés?
Képzeld el, hogy egy barátod kihív egy fogadásra. A nyerteseket és a veszteseket egy érme feldobásával döntitek el. Ha fej, nyersz, ha írás, vesztesz. A tanulmányok szerint legtöbbünk számára az összeg, amit nyerhetünk a duplája kellene hogy legyen annak az összegnek, amit veszíthetünk ahhoz, hogy belemenjünk a fogadásba.
Magyarul a pszichológiai hatása a potenciális veszteségnek kétszer olyan erős, mint az azonos méretű potenciális nyereségnek.
Viselkedési közgazdaságtan
1979-ben két pszicológus, Amos Tversky és Daniel Kahneman egy uttörő tanulmánnyal rukkoltak elő. Az elemzés a veszteségorientált elméletet a pénzügyi döntéseke alkalmazza, mint például a piaci esés alatt tartani vagy eladni a papírjainkat.
„Az elmélet azt feltételezi, hogy a veszteséget és a nyereséget másképp értékelik, és így az egyének az észlelt veszteség helyett az észlelt nyereség alapján hoznak döntéseket. Másképp veszteségkerülési elméletnek is nevezik. Az általános megállapítás az, hogy ha két egyenlő választási lehetőséget helyeznek el az egyén előtt, az egyik potenciális nyereség, a másik pedig potenciális veszteség, akkor a előbbi opciót választják.”
Neurológiailag is megvizsgálták a veszteségelkerülési viselkedést. A kutatók szerint az értéket és jutalmat feldolgozó agyterületeket sokkal csendesebbek ha az egyének potenciális veszteséget érzékelnek, és sokkal aktívabbak egy hasonló méretű nyereségnél.
„A legérdekesebb az, hogy a megfigyelt alanyok agyának reakciói erősebbek voltak a lehetséges veszteségeknél, mint a nyereségeknél” – mondta Poldrack.
Mit jelent ez befektetés szempontjából?
Az emberi természet miatt néha olyan lépéseket teszünk, amelyek nem a mi érdekünket szolgálják, és a ha kulcsfontosságú befektetési döntéseket hozunk ilyen impulzusok hatására, nem biztos, hogy jól járunk. Vésd az eszedbe: az okos befektetők a pénzügyi döntéseiket a piacok mozgása, és megbízható adatok alapján hozzák, nem pedig az érzelmeikre hallgatva.
