Az év nagy részében érvényben volt a kiadások automatikus megszorítása az Egyesült Államokban, ami számos kormányzati programot megcsonkított. Ilyen volt az Egészségügyi Minisztérium Head Start programja, amely gyermekkorban nyújt oktatást az egészségről, a táplálkozásról bevonva az alacsony jövedelmű szülőket, családokat. A megszorítások visszavetették a tudományos kutatás és a környezetvédelem programjait jó pár ezer munkahelyet megszüntetve. A kongresszusi demokratáknak elsőszámú céljuk volt ezen kényszerű kiadáscsökkentések megszüntetése, és ennek nagy részét a keddi költségvetési egyezséggel el is érték a kompromisszummal, amely más szempontokból csalódást okozott.
A demokraták sikere
A nem katonai jellegű automatikus kiadáscsökkentés 61 százalékát eltörölték, mintegy 31,5 milliárd dollár kiadásra nyílik lehetőség a következő két évben, amelyeket a közlekedés, oktatás, egészségügy és a embereknek nyújtott szolgáltatások használnak fel a megállapodás szerint. Ez a demokraták egyértelmű sikere, mert sok republikánus szerint ezeket a csökkentéseket örökre fenn kellett volna tartani.
A Kongresszus republikánus főtárgyalója, Paul Ryan elutasította a Tea Párt követelését, hogy az eddigi kiadáscsökkentések érinthetetlenek maradjanak. Ennek eredményeként a pénzfolyósítások pár nap múlva elkezdődnek a kiszáradt programok forrásaként. A javaslat hamar kihívta a vérmesebb konzervatívok tüzét, akik a korábbi kiadások csökkentésére irányuló elképzelésektől történő visszavonulásnak és saját republikánus vezetőik árulásának tartják. Néhányan Paul Ryant, a párt 2012-es alelnök jelöltjét támadták, miszerint elfogadta az azonnali kiadások csökkentése helyett olyan megtakarítások ígéretét cserébe, amely soha nem valósulhat meg.
Csökkent a politikai hazardírozás kockázata
Az amerikai költségvetési döntéshozatali mechanizmus működőképességének javulását jelzi a szövetségi költségvetésről elért kétpárti megállapodás, bár az egyezség tényleges költségvetési hatása csekély a Fitch Ratings elemzőinek értékelése szerint.
Republikánus nem az adók emelésére
A megállapodás más részletei mutatják, hogy a republikánusok undorodnak az adók emelésétől és a belföldi kiadások továbbra is uralják a költségvetési vitát. A teljes hazai és katonai kiadáscsökkentést el lehetett volna törölni, nem csak annak egy részét. Még ennél is fontosabb, a kiegyensúlyozott és méltányos megállapodás során ellensúlyozhatták volna az új hazai kiadások és adóemelések a leggazdagabb amerikaiak részére eddig működő kiskapuk bezárásából származó bevételek. De Ryan úr a tárgyalások során eltántoríthatatlan volt abban, hogy új adóbevétel ne kerüljön az asztalra, arra kényszerítve a tárgyaló feleket, hogy csiszoljanak össze több mint egytucat kiadáscsökkentést, hogy ellensúlyozzák az új kiadásokat.
Ezek között kiemelt igénye volt, hogy a szövetségi alkalmazottaknak magasabb nyugdíjhozzájárulást kelljen fizetniük. A 62 év alatti nyugdíjas katonáknak lassabban növekszik a költségvetési támogatásuk. 5 dolláros biztonsági illeték kerül felszámításra a repülőjegyekre, amivel minden utas számára drágul a légiközlekedés.
A gazdaság önnön növekedésében bíznak a republikánusok
Csekély a hatás a hosszú távú növekedés szempontjából, mivel a republikánusok nem engedtek nagyobb oktatási, és önkormányzati – munkahelyteremtő – infrastrukturális beruházásokat, távol a keynesi elvektől csak a gazdaság önnön mozgásában bíznak. Még a munkanélküli segély kiterjesztett idejű kifizetését sem engedélyezték, így 1,3 millió ember kiesik a segélyezésből újév napján, akik igazán hosszú ideje nem leltek alkalmazást.
Még további két évben 2 %-os kiadáscsökkentés jelentkezik a Medicare egészségbiztosításnál (2022-ben és 2023-ban), ami Ryan szerint csökkenti a költségvetés hiányát. Ez éppen a munkanélküliek részére fizetett segély lett volna. Lehet, hogy a republikánusok utat tévesztettek?
A figyelem a Medicaren az adósságplafon helyett
„Kevesebb kormányzati adósságra és a gazdaságban több jól fizető munkahelyre van szükségünk, és ez a költségvetés nem ér el minden célt, megnehezítve sok amerikai számára, hogy elérjék az amerikai álmot,” – hangsúlyozta Rubio. „Ez a költségvetés továbbra Washington felelőtlen költségvetési döntései miatt többet költ, mint a bevételei engednék, így további pénzügyi terheket rak a hétköznapi amerikaiak nyakába.” Szerinte a megállapodás a politika figyelmét továbbra is Obama elnök egészségügyi törvényére irányítja, nem pedig a jövő év elején esedékes adósságplafon elérés miatti esetleges újabb kormányzati leállásra.
John A. Boehner republikánus szenátor,
a Kongresszus szóvivője szerint „bár szerényebb méretű a megállapodás, mégis pozitív lépést jelent, mivel az állandó reformok formájában megjelenő egyszeri kiadások csökkentése helyett a kiadási programok alapvető megnyirbálása igazi, tartós megtakarítást hoz.”
A költségvetési egyezség lehetővé teszi a republikánusoknak, hogy továbbra is támadják az egészségügyi törvényt, és azok a képviselők, akik ambiciózusan a Fehér Ház lakói kívánnak lenni 2016-tól – mint Paul Ryan vagy Marco Rubio, felhasználják az egyezséget a jövőbeni harcokra. A bejelentést dicsérték a Kongresszus republikánus vezetői.
Obama elnök így mérlegelt:
„Ez a megállapodás nem terjed ki mindenre, amit szeretnék -, és tudom, hogy sok republikánus érez ugyanígy. Ez a kompromisszum természete. De ez egy jó jel, hogy a kongresszusi demokraták és a republikánusok tudták, hogy összejön a megegyezés, és megtörjük a rövidlátó, válság-vezérelt döntéshozatalt, hogy ez eddig történt.”
Az összes józan közgazdász szerint most lenne az alkalom a költségvetési kiadások növelésével fellendíteni a még bimbózó gazdasági növekedést olyan módon, ahogy az anticiklikus gazdaságpolitikát a tankönyvekben leírták. A kiadáscsökkentés erőltetése pedig éppen a keresletet szűkíti. A republikánusok szerint az állam a piacról felvett forrásokat a magánvállalkozók elöl veszi el. Ez bizonyára így van, de arra nincs válaszuk, hogy ha a magántőke kereslethiány miatt nem ruház be, miért nem pótolhatná ezt az állam a magántőkét nem veszélyeztető oktatási, egészségügyi és infrastruktúra beruházásokkal?
