„Egyes csoportok több kárt okoznak, mint amennyit segítenek, és ezt a világnak is meg kell hallania” – hangsúlyozta a Bloombergnek Salman Rawaf, az Imperial College London professzora és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanácsadója. Annak ellenére, hogy ezek a személyek és csoportok igen nagylelkűek, az egyes specifikus betegségek helyett az egészségügyi rendszer egészének megerősítésére kellene fókuszálniuk – mondja Rawaf.
Téves megközelítés
Bár Rawaf harsány véleménye kitűnik a tömegből, nem ő az egyetlen szakember, aki így vélekedik. Sokan vallják, hogy az olyan betegségek legyőzésére fordított többmilliárd dollárt, mint az AIDS vagy a malária, fel lehetne használni az egyes országok alapvető egészségügyi rendszerének megerősítésére, hogy később ne álljanak tehetetlenül például az Ebolával szemben. A kritikusok úgy vélik, ezen hatalmas összegek sokkal nagyobb hányadát kellene orvosok és ápolók képzésére, a megfelelő gyógyszerek biztosítására vagy a fertőzések kitörésének megelőzésére és detektálására fordítani – írja a hírportál.
Annak ellenére, hogy a Gates házaspárhoz hasonlók kiemelik, hogy adományaik egy része általános fejlesztéseket segít, Chris Elias, a Gates Alapítvány globális fejlesztési programjának elnöke is úgy látja, hogy ez téves megközelítés. Az olyan speciális esetek, mint a HIV esetében is folyamatos kezelésre van szükség csakúgy, mint a cukorbetegségnél. Vagyis a kiindulási pontot az egészségügyi rendszer egésze kellene, hogy jelentse.
Szakadékok
A szegényebb országokban a hiányos felszerelések mellett az egyik legnagyobb problémát a hatalmas bérszakadékok jelentik. Guineában például, ahonnan a legutóbbi Ebola-járvány elindult egy évvel ezelőtt, egy államilag foglalkoztatott orvos 300-400 dollárt keres egy hónapban, miközben ugyanez az orvos 2000 dollárt is megkereshet egy külföldi hátterű magán egészségügyi intézményben.
A nagy nem kormányzati szervezetek tőkésítettségét jól mutatja, hogy a genfi székhelyű globális, AIDS, tuberkulózis és malária ellen harcoló alap (Global Fund) 2002 óta 25 milliárd dollárt osztott szét, és állításaik szerint 6,5 millió életet mentettek meg. A GAVI, amely a szegény országokba eljuttatott oltóanyagok legnagyobb globális finanszírozója, félmilliárd gyerek védőoltását támogatta, megmentve ezzel 6 millió életet. Mindeközben a Bill és Melinda Gates alapítvány összesen 31,6 milliárd dollárt folyósított a 2000-es megalapítása óta.
Az egyes betegségekre és az általános egészségügyi rendszerekre fordított összegekben fellépő különbségre jó példa Libéria esete. Itt a külföldi egészségügyi támogatás közel meghúszszorozódott a 2002 és 2012 közötti évtizedben, és elérte a 110 millió dollárt – derül ki a WHO adataiból. A 2012-es évben a támogatások 43 százaléka irányult az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelemre, miközben 2002-ben ez csupán 2 százalék volt. Az emelkedő támogatások mellett az ország egészségügyi rendszere még mindig igen válságos állapotban van az 1989-es és 2003-as polgárháborúk után, és 2012-ben minden 10 ezer emberre csupán 8 kórházi ágy jutott, miközben ez 29 az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.
A szakadék ennél is döbbenetesebb, ha azt nézzük, hogy Libériában mindössze a lakosság fele fér hozzá az általános egészségügyi szolgáltatásokhoz, és a népességnek mindössze a harmada lakik gyalogosan legfeljebb egy órára valamilyen klinikától. Mindeközben az országban jelenleg minden egyes személy hozzáférhetne a malária kezeléséhez – derül ki a Harvard és a Columbia egyetemek kutatásaiból.
Egy másik harvardi kutatásból az is kiderül, hogy sok esetben nincs megfelelő koordináció a kormányok egészségügyi programjai és a segélyszervezetek között. Ez pedig sokszor párhuzamos, nem hatékony és jelentős többletköltségekkel járó orvosi tanfolyamokhoz vezet.
Mindent vagy semmit
A fent vázolt trendek eredménye, hogy például a daganatos megbetegedések vagy a szívbetegségek sokkal kisebb hangsúlyt kapnak, ha támogatásokról van szó. Éppen ezért él az az anekdota, hogy egyes országokban sokan hamisan állítják, hogy HIV-fertőzöttek, csak hogy jobb ellátásban részesüljenek – mondja Christoph Benn, a Global Fund külkapcsolatokért felelős igazgatója.
Ezt erősíti meg David Evans, a WHO egészségügyi rendszerek osztályának igazgatója is. A külföldi pénzek elsősorban olyan laboratóriumokba és klinikákba mennek, ahol egy-egy speciális betegséget lehet diagnosztizálni és kezelni, az általános egészségügyi fejlesztések helyett – mondja. Vagyis ha valaki HIV vagy malária kezelésre szorul, akkor megkapja az ellátást, miközben a méhnyakrák vagy a szív- és érrendszeri betegségek esetében ez már sokkal problematikusabb – teszi hozzá.
Eredményorientált segítség
Az egyik legveszélyesebb torzító elem az adományozások és támogatások esetében – hangsúlyozza Evans –, hogy az adakozók jobban szeretnek olyan ügyeket segíteni, melyek kézzelfogható és mérhető eredményekkel járnak.
Ráadásul a gazdag országok politikusai is sokkal szívesebben támogatnak olyan szervezeteket, amelyek például az oltóanyagokon keresztül mérhető eredményeket tudnak felmutatni a megmentett életek terén. A probléma alapvetően az, hogy sokkal nehezebben kommunikálható az az üzenet, hogy egy általános egészségügyi infrastruktúrát kellene támogatni, mint kizárólag az egyes betegségek elleni harcot.
