Az Egyesült Államok nagy nyomás alatt tartja Magyarországot a Déli Áramlat földgázvezeték és a paksi atomerőmű bővítésének ügye miatt – fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök a müncheni eladását követően a hallgatóság kérdéseire válaszolva. Mint mondta, bár mindkét projekt gazdasági kérdés, az ukrán-orosz konfliktus révén belekerült egy „geopolitikai, katonapolitikai, biztonságpolitikai térbe”. Ha jobban belegondolunk a magyar kormányfőnek igaza van, az európai gázellátás így is, úgy is – Déli Áramlattal és anélkül is – nagyban függ az orosz szállításoktól. Ráadásul a Déli Áramlat a Németországot orosz gázzal ellátó Északi Áramlat testvére. Vajon miért fáj ennyire Washingtonban a Déli Áramlat megépítése?
Sorakozó!
A mostani orosz-amerikai konfliktus csak annyiban hasonlítható a 2007-2008-as erőpróbához, amikor Washington fékezni próbálta Moszkva energetikai „nyomulását”, mint egy élénk színekkel festett, az egész falat kitöltő csatajelenet egy kis pasztel csendélethez képest – emlékeztetnek a szakértők. Épp ezért az Északi Áramlat léte sem magyarázhatja önmagában a Déli Áramlat mostani építését. Az Észak-Atlanti Szövetségben éppen „sorakozó” van, s a magyar érdekek rövid távon aligha mérvadóak.
A magyar miniszterelnöknek, abban persze igaza van, hogy Magyarország gázimportra szorul, s az ukrán válság a magyar gázellátást veszélyezteti. Amerikából azonban azt látják, hogy a gázvezeték jelenleg az egyetlen hatékony fegyvere a Nyugathoz csatlakozó Ukrajnának az oroszokkal szemben. Még akkor is, ha az Európába irányuló gáznak már nem a 85 százaléka, mint az Északi Áramlat átadása előtti időkben, hanem kevesebb, mint 50 százaléka halad át Ukrajnán. A Déli Áramlattal az ukrán tárgyalási pozíciót gyengíti Moszkva, s Washingtonból csak az látszik, hogy a magyar szövetséges az orosz törekvést támogatja.
Önmagát zárta a projektbe
Annál is kevésbé védhető a magyar álláspont a szövetségi rendszeren belül, mert egy gázvezeték tipikusan hosszú távú beruházás, amelynek a megvalósítása nem indokolható a mostani konfliktussal. Egyfelől, ráérne az építése az orosz-ukrán ellentétek elsimítása után is, másrészt, ha komolyan „eldurvulna” az Európai Unió és Oroszország viszonya, akkor egyik vezetéken sem érkezne orosz gáz. Más kérdés, hogy ez Moszkvának sem lehet érdeke.
A magyar kormányfő ráadásul önmagát szorította be a Déli Áramlat projektbe. Miután az ország a fogyasztáshoz képest valóban jelentős gáztároló kapacitásokkal rendelkezik. Emlékezhetünk, hogy még az orosz Gazprom is bértároltat nálunk. Több irányban is kiépíthetnénk csatlakozó pontokat, vagy akár a tengerentúli gáz fogadására alkalmas terminált. Ehhez azonban az Európai Unió támogatására lenne szükség, ám a magyar kormány évek óta „szabadságharcot” folytat Brüsszellel.
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Washingtonban nyilván azért is rossz szemmel nézik a Déli Áramlat projektet, mert azzal évtizedekre elköteleznék magukat a dél-kelet-európai országok az orosz gáz mellett. Márpedig ilyen távlatban a tengerentúli palagáz fogadása is megoldható lenne.
Se előtte, se utána?
A Déli Áramlat átadásának „mozgó” dátuma most épp 2018-at mutat. Szakértők szerint nem lenne meglepő, ha még hosszú évekig mindig „csak” 4 esztendőre lennénk a szalagok ünnepélyes átvágásától. De nem az építkezés csúszása a legnagyobb kockázat ebben a projektben.
Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a Fekete-tengeren innen egyedül a magyarországi szakasz készül el, és se előtte, se utána nem lesz egy méter vezeték sem.
A hazai közbeszerzések eddigi tapasztalatai alapján mégis azt mondhatjuk, hogy ha a politikai döntés megszületik, akkor simán megépül a magyar szakasz, függetlenül attól, hogy áramlik-e benne gáz valamikor.
