Senki nem ismeri fel, hogy az elmúlt öt év jelenti az új normát? Mi történik, ha a depresszió-szerű körülmények még egy-két vagy akár tíz évre is fennmaradnak?
Elképzelhető, hogy e sorok mögött egy radikális böjt képe látszik? Valóban radikális, azonban nem különösebben szigorú böjt. Sok közgazdász ilyen gondolatokkal flörtöl egy ideje, ami immár a szélesebb médiába is bekerült. A „hosszú stagnálás” – amelyben a tartósan állandóan depressziós gazdaság a norma, a munkanélküliség csökkenő és növekedő epizódjaival – a legtekintélyesebb helyeken is erőteljesen megjelent, például az IMF éves kutatói konferenciáján is. Nem más, mint Larry Summers hozta szóba. Ő a Harvard Egyetem professzora, a Világbank korábbi munkatársa, Obama elnök Nemzeti Gazdasági Tanácsának volt tagja és Yellen asszony mellett egy korábbi jelölt a Fed elnöki székébe (ő lépett vissza).
Amennyiben pedig Summersnek igaza van, akkor a többi tekintélyes pénzügyi vezető véleménye a pénzpolitikával kapcsolatban jó ideje téves.
Miről beszélt Summers?
Előadását azzal kezdte, ami lényeges, de sokszor figyelmen kívül hagyják: a pénzügyi válság, amelyet a „Gazdasági válság” okozott, már mögöttünk van. A legtöbb mérés szerint az amerikai gazdaság négy éve kilépett a válságból (Magyarország a szokásos terminológia szerint az idén). Azonban a gazdaság depressziós maradt az USA-ban. Viszonyítási pontja: A válság előtt egy ingatlanpiaci és egy nagy költségvetési kiadási csúcs volt, miközben a gazdaság átlagosan teljesített, a munkaerőpiac pedig jó volt, de nem kiemelkedő, de a fellendülés sosem volt elég erős ahhoz, hogy inflációt gerjesszen.
Eszerint a gazdaság normál állapota a kereslethiány – bizonyos depresszió – és csupán akkor érhető el a teljeshez közeli foglalkoztatás, ha „buborékok” (itt: túlkereslet egyes ágazatokban) képződnek a rendszerben.
Néhány adat
A háztartások eladósodása stabil volt 1960-tól 1985-ig, és gyorsan megnőtt 1985 és 2007 között, amikor kitört a válság. Ahogy a lakosság egyre mélyebben eladósodott, a gazdaság egészében egyre javult, és a kínálat nem mutatott jeleket, hogy megelőzze a keresletet. A jelen helyzetben azonban sem az Egyesült Államok, sem más országok nem léphetnek vissza az állandó kormányzati eladósodás politikájához. Az állami és a fogyasztói kereslet csekély marad – akkor hogyan leszünk képesek visszatérni a teljes foglalkoztatottsághoz?
Még egyszer. A gazdaságok újfajta normál állapota a depresszió, néha a prosperitás bizonyos rövid időszakaiban efölé emelkedve, de ezt is csak a gazdasági buborékoknak köszönhetjük.
Miért történhet ez?
Egyik válasz, hogy a lakosság lassan növekszik. A növekvő lakosság támaszt keresletet új házak, irodák stb.iránt. Amikor a növekedés lassul, az ilyen kereslet szertefoszlik. Amerika munkaképes lakossága a hatvanas és hetvenes években növekedett, ahogy a „baby boom” felnövekedett, a munkaerő még inkább rendelkezésre állt, ahogy a hölgyek is munkába álltak. A házépítés is megszaladt, sőt a 70-es években több ház épült mint 2005 körül. (Hazánkban is csökken a lakosság száma.)
Másik a folyamatos import többlet, amely az 1980-as években kezdett megjelenni, de azóta mindig jelen volt az USA-ban.
Miért fontosak e megállapítások?
Egyik válasz szerint a (központi) bankok ezentúl nem beszélhetnek a (válságból való) kilépési stratégiáról. A könnyű pénznek még sokáig kell a piacra ömlenie. Vagyis még sokáig pumpálják a buborékot. Emellett a sok történetet, IMF és EKB előírást lassan elfelejthetjük, amiket a túlzott állami eladósodásról összehordtak. Az állandó szöveg: „Az eladósodás most nem a legnagyobb probléma, de az lesz, ha a kamatok emelkednek”. Eszerint tehát tévednek azok az országok, amelyek az adósságcsökkentésre koncentrálnak, a gazdasági növekedés rovására.
Amennyiben a gazdaságok szélesebb értelemben a depresszió felé hajlanak, akkor depressziós szemüvegen keresztül kell vizsgálni a fejleményeket, amely szerint az erény másodlagos, és az átláthatóság könnyelműséggé válik, amelyben a megtakarítás – beleértve a hiányt csökkentő kísérleteket – mindenkinek hosszú ideig rossz marad.
A válságnak nincs vége
Sok embernek ellenszenves lesz Summer mondanivalója. Sérti őket és erkölcsi érzéküket a mondanivaló igazsága. Közgazdaságilag nehéz döntéseket feltételez (mások rovására, természetesen.) Nem arról kellene meggyőzni az embereket, hogy többet költsenek.
Summer szerint a válságnak nincs vége, amíg ki nem lábaltunk belőle – és ez a gazdasági realitás. A ma valósága a depressziós környezet szerint hosszú ideig velünk lesz. Mind Amerikában, mind Magyarországon.
Az IMF konferencián elmondott beszéde alapján mindenkiben nyilvánvalóvá válhatott, hogy Summers miért lépett vissza a Fed elnökjelöltségétől.
