Így állunk éppen
A dollár jelentősen drágult az utóbbi, közel két hónapban, miután az Egyesült Államokban az infláció emelkedése és a gazdasági növekedés is meghaladja a fejlett országokét, ezért a pénzügyi befektetők a dollár tovább erősödését várják jövőre. Az utóbbi egy-két hétben azonban már egyre több elemző teszi fel a kérdést, hogy mekkora felértékelődést tart majd elfogadhatónak a Donald Trump vezetésével felálló kormányzat.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”106″]
Az euró délután hat óra körül 1,0389 dolláron, 0,63 százalékos, 0,56 centes veszteségben forgott a nemzetközi bankközi devizapiacon, közel az 1,0385 dolláron elért napi mélypontjához. A japán jenhez képest 0,20 százalékkal erősödött a dollár, 117,66 jenen forgott. Az angol fonthoz képest 0,41 százalékot nyert a dollár, 1,22 fonton jegyezték késő délután.
Mi és miért?
A font utoljára október végén volt ilyen gyenge. Dominic Bunning, az HSBC bank londoni elemzője szerint valószínűleg még egy kicsit tovább erősödhet a dollár.
A kérdés az, hogy a magasabb kamatok és az erősebb dollár kombinációja mikor kezd nyomást gyakorolni az amerikai gazdaságra, a pénzügyi feltételek mikor válnak annyira szigorúvá, hogy az már lassítja a gazdaság növekedését.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Egyes elemzők úgy vélik, hogy az euró gyengülése mögött az olasz bankrendszer problémáit kell keresni. Jelesül azt, hogy az Európai Központi Bank a napokban jelentősen, 5 milliárdról 8,8 milliárd emelte a harmadik legnagyobb olasz pénzintézet, az állami segítségre váró Monte dei Paschi működésének fenntartásához általuk szükségesnek tartott tőke összegét.
Dominic Bunning rámutatott: a font esetében valószínűleg állandó leértékelődési nyomást jelent a brit folyó fizetési mérleg jelentős hiánya. A hazai össztermék 5-5,5 százalékának megfelelő deficit az Európai Unióból kilépésre készülő Nagy-Britannia gyenge pontja, a brit devizára nehezedő nyomás tartósan fennmarad, ha nincs elég tőke a hiány finanszírozásához.
