Az ügyben októberben már született ítélet másodfokon, ekkor az ítélőtábla eljárásjogi szabálysértés miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést és újratárgyalásra kötelezte az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszéket.
A törvényszék november 4-én hozta meg ítéletét, amelyben részben helyt adott a felperes UCB Ingatlanhitel Zrt. keresetének. A bíróság ekkor megállapította: a 2010. január 1-jétől, valamint az azt követő időszakban hatályos általános szerződési feltételek díj- és költségemelést lehetővé tevő rendelkezései valamennyi törvényi elvnek megfelelnek, ezért tisztességesek és érvényesek. Ezen túl a bíróság elutasította a keresetet a megjelölt rendelkezések azon részében, amelyek nem tartoznak a devizahiteles törvény hatálya alá, vagy azért, mert azok az átláthatóság elvébe ütköznek. A döntés ellen mind a felperes hitelintézet, mind az alperes magyar állam fellebbezett.
A törvény miatt nem átlátható a szerződés
A felperes kérte egyedi normakontroll eljárás kezdeményezését az Alkotmánybíróságnál (Ab) és a tárgyalás felfüggesztését. Ezen kívül a folyamatban lévő perek és Ab-nál folyamatban lévő eljárások befejezéséig is kérte a tárgyalás felfüggesztését, és indítványozta az előzetes döntéshozatali eljárást.
Előadta a fellebbezésben, hogy a kereset utal ágazati, közigazgatási jogi kötelezettségekre is. Ilyen az a 2013-tól érvényes rendelkezés, ami kötelezővé teszi az árazási elvek belső szabályzat bevezetését. Ez meghatározza, hogy a szerződésnek kell tartalmaznia az oklistát, az árazási elveknek meg az oklista felmerülése esetén való eljárás főbb elveit. A felperes hitelintézet szakszerűtlenül járt volna el, ha az árazási elvek tartalmát párhuzamosan a szerződésekbe is beleveszi, mivel a jogalkotó célja nyilvánvalóan az volt, hogy a szabályozás olyan részletezettséggel maradjon a szerződésben, amennyire az odavaló. Banki szabályzatba pedig kerüljön bele az a rész, amely annak jellege, összetettsége miatt szerződéses fogalmakkal nem írható le, azt a fogyasztó szakértelem hiányában nem is látna át. Ennek a betartását a fogyasztó védelmében eljáró a felügyelet ellenőrzi – jegyezte meg a felperes.
Álláspontja szerint irreleváns, hogy az árazási elvek nem nyilvánosak a fogyasztó számára, mivel ez a törvényi szabályozás következménye. Az átláthatóság érvényesülését a kölcsönszerződésben foglalt kikötések és az árazási elvek együtt biztosítják – vélte.
Nem lehet egy okot kiemelni
Az alperes magyar állam fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását és a megállapított perköltség összegének megemelését. A részleges érvénytelenség alkalmazásáról kifejtette: a törvény a tisztességtelenség vélelmét a szerződéses kikötések egységként kezelt egészére állítja fel. Ebből következik, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötés nem bontható tovább.
Az alperes előadta: ha a bíróság egyes okokat kiemel, míg másokat érintetlenül hagy, akkor korlátozott oklistát hoz létre, amellyel megváltoztatja a felek szerződéses akaratát. Az érvényes és érvénytelen okok keveredése miatt az esetleges elszámolás is átláthatatlanná válhat.
Ellenkérelmeket adtak be
Felperes fellebbezési ellenkérelmében a részleges érvénytelenség kapcsán kifejtette: semmi sem zárja ki, hogy alegységekre bontsa a bíróság az egyes szerződésmódosítási okokat, az oklistát. Ezek önállóan értelmezhetők és gyakran közük sincs egymáshoz – tette hozzá. Nem vezethető le a törvényből, hogy ha a bíróság új, módosított oklistát hoz létre, akkor ezzel a felek szerződéses akaratát pótolja.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtette: a bíróság az oklista valamennyi elemét egyenként megvizsgálta és helyesen következtetett arra, hogy nem felelt meg az átláthatóság elvének. Semmi akadálya nem volt annak, hogy a felperes az árazási elveket a fogyasztói szerződés részévé tegye – tette hozzá.
