Kína szolgáltatta tegnap a meglepetést. Korábban úgy tűnt, hogy a távol-keleti ország jegybankárai nem terveznek stimulus programot. Ehhez képest az öt legnagyobb kínai kereskedelmi bank 81 milliárd USD értékben jut többletforráshoz a kínai jegybanktól, ami rövidtávon jó hangulatot eredményezett. Vajon az első ilyen pekingi esemény, vagyis a piacok meglocsolása a Fed pénzszórásához mérhető?
Lesz-e második lépés?
Óvatosan fogalmaznék – mondta Kiss Mónika, az Equilor senior elemzője, hozzátéve: ezt csak az első lépésnek tekinthetjük, s egyelőre nem tudni, hogy lesz-e folytatás. Mindesetre illeszkedik abba a sorba, amit az európai jegybankárok megváltozott hozzáállása is reprezentál. Ugyanakkor észre kell venni, hogy a kínai stimulus jóval kisebb nagyságrendet képvisel.
Egy meglévő program alkalmazásának lehetünk tanúi – mondta Móró Tamás, a Concorde részvénystratégája. Áttörésnek nem nevezné a jegybanki lépést, hiszen egyelőre 3 hónapos finanszírozásról van szó, ami a bankrendszer likviditását szolgálja. Ez nem olyan erős lépés, mint a kamatszint változtatása, s a Fed korábbi eszközvásárlási programjaival sem lehet összemérni. A piac mindenesetre jól reagált.
Eladósodást hitellel orvosolni
Látható azért – folytatta Móró Tamás (Concorde), hogy a kínai kormány ódzkodik attól, hogy úgymond a kutyaharapást szőrivel gyógymódot alkalmazza. Nem akarják a vállalatok eladósodottságát hitelekkel orvosolni. Egyelőre a kínai GDP 1 százalékáról beszélünk, vagyis a volumen nem kiemelkedő. Mégis nyugtalanító, hogy az ipari termelés negatív meglepetésekkel szolgál, míg az ingatlanpiacon az értékesítés bedőlését tapasztalhatjuk. Nem várható ugyanakkor, hogy a Lehman-csődhöz hasonló szituáció alakuljon ki, mert sarkosan fogalmazva: egy diktatúrában a piaci pánik jóval könnyebben kezelhető, mint demokratikus berendezkedés esetén.
Kína évekig a világgazdaság motorja volt. A túlfűtött beruházások által gerjesztett kereslet azonban bizonyosan alábbhagy. A magánszektor adóssága már elérte a GDP 200 százalékát, ami a fejlett országok szintjének felel meg. Az import stagnál. Túl sok az ingatlan, túl sok a beruházás. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a kínai növekedés jó eséllyel lejön az 5-6 százalékos szintre.
Abban reménykedhetünk, hogy a felfutó amerikai kereslet nemcsak pótolja a kiesést, de az európai gazdaságot is újra beindítja.
