Lehetőség vagy újabb probléma a világnak?
Az új gyártási technológiák lázas izgalomban tartják a piaci szereplőket, sokak szerint ugyanis egy új ipari forradalom előtt állunk. A következő években a robotika és az automatizálás fejlesztésével növelni lehet a termelékenységet és a hatékonyságot páratlan gazdasági előnyökhöz juttatva ezzel a cégeket. A technológiai fejlődés miatt azonban bizonytalan a munkaerő-piaci kereslet növekedése, megfelelő cégpolitika nélkül ugyanis nem fog növekedni az alkalmazottak száma.
A technológiai fejlődést nem kerüli el a kritika sem. A bírálók szerint költségigényes, tehát csak az tud fejleszteni, akinek van pénzügyi forrása. A másik, hogy szakképzettség kell hozzá, így eleve előnyben van, aki magas szintű technikai jártassággal rendelkezik. A harmadik és legerőteljesebb kritika a munkaerő-takarékosság miatt fogalmazódik meg, mert az automatizálással csökken a képzetlen és betanított munkaerő iránti kereslet. Félő, hogy a feldolgozóiparban előbb megy végbe a technikai, mint a munkaerő-piaci átalakulás.
Felgyorsultak a folyamatok
Az elmúlt néhány évtizedben a szoftverek fejlődése gyorsíthatja fel leginkább a gyártási forradalmat. A szoftverinnováció és a 3D-s nyomtatás minden képzett munkavállaló számára ajtót nyitott, a többiek viszont úgy érezhetik, hogy a forradalom valahol máshol zajlik. Eljöhet az az idő is, amikor egy gyárban 1000 robotra jut egy ember, sőt még takarítani is jobban megéri majd robottal, mint emberrel – írja Roubini.
A fejlett országokban mindez régi hírnek tűnik. Végülis az ipari termelés az elmúlt 30 évben a feltörekvő ázsiai országokba helyeződött át Nyugat-Európából és Észak-Amerikából. Kérdéses azonban, hogy a szolgáltató szektor ellensúlyozza-e az iparban megszűnő munkahelyeket.
Először is a technológia lehetővé tette, hogy a cégek a szolgáltatói tevékenységeket kiszervezzék ázsiai országokba, de hosszútávon az automatizálás ezeket a munkahelyeket is veszélyezteti. Ma például egy New Yorki-i beteg MRI-felvételét egy radiológus Bangalore-ból negyedannyiért analizálja, mint egy amerikai radiológus. De nincs messze az az idő, amikor egy szoftver mindezt még jobban, gyorsabban és olcsóbban megteszi.
A következő évtizedekben például a Foxconn – amely többek közt az Apple-nek és más szórakoztató elektronikai készülékeket gyártó cégnek dolgozik – már bejelentette, hogy a kínai munkaerőt robotokkal fogja kiváltani. Nincs messze az sem, hogy az indiai call-centereket is hangfelismerő szoftverekre cseréljék le.
A technológiai újítások további munkahelyeket szüntethetnek meg az oktatás, az egészségügy a kormányzás és a szállítmányozás területén. Egyre terjednek például az online oktatási anyagok. Egy-egy jobb képzésre diákok milliói „járhatnak” majd. De mi lesz akkor a sok tanárral? A kormányzati szektorban is terjed az online ügyintézés. Ráadásul mindig kritizálják a kormányzatokat a magas kiadások és az adósság miatt. Ha kevesebb embernek adnak munkát, azzal spórolhatnak. A szállítás is forradalom előtt áll, a Google és a többi cég vezető nélküli autói több millió munkahely megszűnéséhez vezethetnek.
Van megoldás a problémákra?
Hová vezet még a technológiai innováció? Bár tőkeigényes, mégis sokat nyerhetnek a cégek a munkaerő leépítésével, ezért a győztes mindent visz hatás érvényesülhet. Ezzel pedig tovább növeli a vagyoni egyenlőtlenséget a világban. Az egyenlőtlenség növelése visszafoghatja a keresletet és a növekedést is, amely így társadalmi és politikai instabilitáshoz is vezethet. Ebben a rendszerben kevesebb jövedelem jut azoknak, akik többet költenek (alsó és közepes jövedelemmel rendelkező háztartások) és több pénz azoknak, akik megtakarítanak (a legvagyonosabbak és a multinacionális cégek).
Nyilvánvaló azonban, hogy a világ nem először szembesül ilyen problémákkal – folytatja Roubini. A 19. és 20. század vezetői próbálták minimalizálni az iparosítás „kárait”. Például eltörölték a gyerekmunkát, humánusabb munkafeltételeket írtak elő, illetve a szociális háló kiépítésével csökkentették a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Így sikerült stabilizálni az olykor igen törékeny makrogazdaságot is.
Amikor az új ipari forradalom kihívásaira keresünk megoldást, egy tényezőre nagyon oda kell figyelni: a technológiai fejlettség révén szerzett magasabb jövedelmet vissza kell juttatni a lakossághoz, a társadalom javára kell fordítani. Erre lehet jó színtér az oktatás. Hiszen a munkavállalóknak olyan képességekre van szükségük, amellyel megállják helyüket az új digitális gazdaságban. Ez lehet a jólét alapja a jövőben – írja a zárásban Roubini.
