Elértük volna a mélypontot? Átmeneti korrekcióról van szó, vagy esetleg fordul a tendencia, s elérkeztünk egy felfelé mutató trend kezdetéhez?
A geopolitikai tényezők hátterében?
A legtöbb piaci szakértő most ezt találgatja. Jobbára ugyanazok, akik a mostani évtizedben akár kétszáz dolláros olaj árfolyamot is elképzelhetőnek tartottak. Persze ne igyunk előre a medve bőrére, az évtized vége még meglehetősen messze van.
Az elemzők egy része geopolitikai okokkal is magyarázza kőolaj árának mélyrepülését. A Tőzsdefórum írt arról, hogy az ukrán-orosz konfliktus mind a mai napig nem oldódott meg. A következmény gazdasági háború, először korlátozások, szankciók, azután csökkenő olaj és gázárak, amelyek következtében a rubel szabályos szabadesésbe ment át.
A másik népszerű megközelítés, miszerint Szaud-Arbiának a világ legnagyobb kőolaj kitermelőjeként nagy az érdekeltsége az árak alacsonyan tartásában. Merthogy az általa olcsóbban előállított kőolaj versenyképesebb az Amerikai Egyesült Államokban drágábban kitermelthez képest. A két állam közötti versenyfutásnak a következménye az alacsony olajár – vélekednek egyes szakértők.
Kisebb súlyt kap azonban a divatos geopolitikai és konkurenciaharcos értékelés mellet egy másik tény. Nevezetesen az, hogy az áresés hátterében esetleg az áll, hogy az elmúlt esztendőkben alaposan megnövekedett a kínálat. Már a 2000-es esztendők elején világszerte emelkedtek a befektetések a kőolajkutatásba. Az elmúlt négy évben az olajvállalatok mintegy kétezerötszáz dollárt fektettek be az olajmezők fejlesztésébe, ami által jelentősen megnövekedett a kitermelhető mennyiség, s ezzel együtt a kínálat mára meghaladta a keresletet.
Bőven lesz még a fekete aranyból a húszas esztendőkben is
A legfontosabb közismert szám ebből a szempontból a száztíz millió hordós napi termelés, ami a prognózisok szerint 2020-ra biztos lehetőség lesz. A nemzetközi energiaügynökség ugyanerre az évre napi százmilliós keresletet jelez előre. Ez pedig súlyos ellentmondás, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy olyan országokban mint Irán, Irak, vagy éppen Líbia jóval a lehetőség alatt termelnek az olajágazatban. Ha ezekben az országokban stabilizálódik egyszer a helyzet, akkor még több olaj ömlik majd a nemzetközi piacokra.
Az is igaz, hogy nincsen ma olyan prognoszta, aki teljes biztonsággal állíthatná, merre is fejlődnek az árak. Mert bármennyire alaphelyzet a kereslet és a kínálat szabályozta piac, az olaj olyan kérdés, amelyben az említett geopolitikai szempontok is komoly áralakító tényezőként játszanak közre. Ezek komplex egymásra hatásából alakul ki a végső ár, ami bizony most nagyon is mélyen van.
Vannak egyéb nem megfizethetetlen termelési lehetőségek is
Úgy tűnik a közeli években nem igazán kell olajhiánytól tartaniuk a felhasználóknak. Az olajmezők jelenleg világszerte csúcson járnak, s az elkövetkező időszakban újak is üzembe állnak. Ott van például a palaolaj. Nem konvencionális nyersolajfajta, amelyet magas szervesanyag-tartalmú üledékes kőzetekből állítanak elő. Ott az olajhomok, a mélytengerekben rejlő tartalékok, hogy csak a legismertebb lehetőségeket említsük. Ezek kitermelése költségesebb ugyan a Szaud-Arábia sivatagaiból kinyert olajhoz képest, de nem megfizethetetlen.
Attól tehát rövid távon, a szakértők szerint a húszas években sem kell tartani, hogy elfogyna ez az energiaforrás. A mostani olajárak a legnagyobb olajfelhasználóknak kedveznek leginkább, a többi között Kínának és Indiának. Az olcsó olaj serkentheti a gazdasági növekedést, ami az utóbbi időszakban inkább lefelé csúszkál az ázsiai országokon kívül Európában is.
