Attól függ, kiről van szó
A hazai cégvezetők továbbra is ellentmondásosan viszonyulnak a korrupció jelenségéhez: általánosan negatív képet alkotnak, azonban ha magukról van szó, pozitívabb az összkép. Magyarul érzékelik azt, de úgy gondolják, hogy őket nem érinti.
A többségük (54 százalék) hallott már legalább egy olyan konkrét esetről, amikor egy cég korrumpálni próbált egy hivatalos szervet, 12 százalékuk pedig gondolkozás nélkül elfogadna egy korrupciós ajánlatot vagy legalábbis mérlegelné annak elfogadását. Ennek ellenére a megkérdezettek 94 százaléka állítja, hogy az ő cégénél nem fordult elő etikai vétség az elmúlt 5 évben.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Nemzetközi szinten elmondható, hogy a cégek bruttó árbevételük 5-7 százalékát veszítik el a korrupció miatt.
Nincsenek tisztában a kockázattal
A cégvezetők 24 százaléka szerint a legkockázatosabb munkakör a korrupció tekintetében a raktáros, árukiadó. Ezt követi 22 százalékkal a beszerző, és 21 százalékkal az üzletkötő, értékesítő. Ha fordtíva nézzük, akkor 76 százalék gondolja úgy, hogy egy raktáros, árukiadó munkakör nem kockázatos munkakör.
Felmerül hát a kérdés, hogy a cégvezetők mennyire ismerik fel azon területeket, ahol korrupciós kockázat van? Elég csekély mértékben.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Messze még a nemzetközi szinttől
A kutatás rámutat, hogy a magyar cégek elkezdtek felzárkózni a felelős vállalatirányítás terén a nemzetközi gyakorlathoz. Pozitív változás, hogy ma már a vállalatoknak több mint a fele, 54 százaléka rendelkezik etikai kódexszel – ez több mint 20 százalékos emelkedés a tavalyi értékekhez képest. Külföldön a cégek 81 százalékának van etikai kódexe, hozzájuk képest van még mit behozni.
„Tapasztalataink szerint bár az etikai kódex egy gyorsan elkészíthető eszköz a visszaélések megelőzésére, önmagában – megfelelő kontrollkörnyezet, folyamatos kommunikáció nélkül – nem csodaszer.”
„Szoros összefüggés van ugyanis az etikai normák betartása, a munkavállalók integritása és a céget veszélyeztető kockázatok bekövetkezése között. A korrupciós esetek nem szigetelhetőek el egy vállalati gyakorlatban, sok esetben belső visszaélésekhez is vezethetnek” – mondta Fábián Lívia, az EY Felelős Üzleti Működés Szolgáltatások üzletágának igazgatója.
A fals bizalom átka
Idén a kutatás az információbiztonsági kockázatokra, ezek megítélésére és kezelésére valamint bizonyos adókockázatokra is fókuszált.
Az adatokból kitűnik, hogy a vállalatvezetők ugyanannyira félnek attól, hogy adataikat külső behatolás következtében lopják el, és adják át másnak (18%), mint hogy valamelyik kilépő dolgozójuk fogja azt eltulajdonítani.
„Az eredmények közül kiemelkedik, hogy a vállalatvezetők a legtöbb esetben megfelelő kontroll nélkül megbíznak kollégáikban, 61,3 százaléka a vállalatvezetőknek úgy gondolja, hogy a kilépő munkatársak soha nem visznek el vállalati adatot magukkal. Tapasztalataink szerint ezt az is magyarázhatja, hogy a hazai cégvezetők alig vagy egyáltalán nem ismerik azt az eszköztárat, amivel ipari kémkedés vagy egyéb külső behatolás ellen hatékonyan védekezni lehet.” – tette hozzá Fábián Lívia.
A kkv-k 60 százaléka, ahol a cég számára fontos adatokat szivárogtatnak ki, 1 éven belül megszűnhetnek.
Lecsaphat a NAV
A kutatásból kiderül az is, hogy egyre több cégvezető számára ismerős a kellő körültekintés fogalma és követelményrendszere, ugyanakkor a vállalatok mindössze 40 százaléka rendelkezik olyan belső szabályzattal, amely előírja a szállítók, vevők átvilágítását.
Az elméleti tudás ellenére a gyakorlatban nem ismerik fel az adóelkerülésre utaló helyzeteket a vezetők: 27 százaléka a válaszadóknak nem foglalkozna azzal, ha megtudná, hogy a külföldre értékesített terméket üzleti partnere visszaszállítja Magyarországra és itthon értékesíti. 22 százalék nem tudja, ilyen esetben mit kell tennie, annak ellenére, hogy ez kiemelt kockázat, és rendszeresen tárgya az adóhatósági vizsgálatoknak.
Ez igen komoly probléma, hisz az adóhatóság már azért is felelősségre vonhatja a céget, ha bizonyítottan tudott a csalásról.
A nagyok tudatosabbak
Vállalatméretet tekintve a kutatás rámutatott, hogy a közepes vállalatok a legtöbb területen hasonló ismeretekkel rendelkeznek, mint a nagyvállalatok, bár náluk még mindig alacsonyabb úgy a tudatosság, mint a gyakorlati alkalmazás. Míg a nagyvállalatok 58 százaléka rendelkezik etikai szabályzattal, addig a közepes méretű cégeknél ugyanez az arány 38 százalék.
Még ha a nagyobb vállalatok ellenállóbbak is a kisebbeknél, nem törődnek a kockázatelemzéssel. Pedig a kockázatok ismerete nem csak saját, hanem mindenki érdeke lenne.
