A Koronavírus pontos jövőjét senki sem ismeri. Éppen ez a baj. Miután a jövő félhomályba vész, ezért a következményeket és az összefüggéseket is rendkívül nehéz értékelni. Ilyen következmény és összefüggés lehet a gazdasági vonatkozás. Megítélhetetlen, hogy mi fog következni a gazdasági hatásmechanizmusban? Tökéletesen kész homály! Elsősorban azért, mert minden az emberek viselkedésétől, reakcióitól függ. Mennyire lesz nagy a pánik? Miként változnak meg a vásárlási szokások? Megijednek-e a fogyasztók és az ijedtség majd például tartós fogyasztási eszköz vásárlásba, aranyvásárlásba, vagy pénz párna alá dugdosásába torkollik?
Veszünk lelkesen új telefonokat? Bemegyünk dolgozni a munkahelyünkre? Leszünk továbbra is aktív turisták? Ezer és ezer kérdés, ami jelenleg megválaszolhatatlan. Egyetlen jó forgatókönyv az lenne, ha valami okból kifolyólag minden visszarendeződhetne. Egy gyors oltóanyag kifejlesztése, egy visszaszorított és kordában tartott terjedése a fertőzésnek, egy csodálatos és mindent elsöprő mutáció, ami kizárja a kórós kimenetelű halálozásokat, jó fordulat lehetnének, de mindezek nem túl valószínű forgatókönyvek.
Marad a homály. A legfontosabb kérdések a gazdaság egésze szempontjából a következők: Meddig fog tartani? Milyen hatásai lesznek? A gazdaság egészére milyen közvetlen és közvetett terheket ró majd maga a Koronavírus.
A tőkepiaci befektetések szempontjából a legnagyobb visszatartó erő pontosan az lehet, ha valamivel kapcsolatban nem tudjuk megfogalmazni, hogy mire kell felkészülni, mit hozhat a jövő. Ez a homály. Homályban pedig csak tapogatózni lehet, megfontolt, kiegyensúlyozott, megfelelően mérlegelt befektetéseket képtelenség eszközölni. Ez olyan, mintha a homályban készülnénk átugrani egy szakadékot, de fogalmunk sincs róla, hogy mekkora ugrással kerülhetünk a szakadék túloldalára. A baj az, hogy a szakadék túloldala bármilyen messzeségben lehet, ezért a lezuhanásunk valószínűsége igen magas. Ugorjunk? Dehogy! Meg kell várni amíg a homály oszlik és képesek leszünk felmérni: át tudjuk vagy sem ugrani a szakadékot. Befektetni tehát ezekben az időkben vállalati részvényekbe egyet jelent a homályban ugrással.
Miután a részvénypiacok többsége a csúcsoktól nem túl nagy távolságban tartózkodik, határozottan indokolt a kivárás. A maximális kockázat így az lehet, hogy lemaradhatunk a jó befektetésekről, ha a homály gyorsan elillanna. Ez viszont jelenleg igen valószínűtlen.
Az emberi reakciókat szépen mutatja a Liszt Ferenc repülőtér március 5. este fél hétkor…
Itt máskor alig lehet megmozdulni. A kép is hűen ábrázolja, hogy nem lehet kijelenteni ki is lesz a végső győztes, a Koronavírus vagy a gazdaság kerekedhet felül. Elméletileg és gazdálkodási alapokon az emberiségnek töménytelen erőforrás áll a rendelkezésére, hogy képes legyen hatékonyan és gyorsan minél több pénzt és energiát a megoldásra fordítani. Ez a törekvés azonban igen gyerekcipőben jár a jelen pillanatban, ezért az állás 0-0 a Koronavírus és a Gazdaság kibontakozó háborújában.
